Március 20-án lesz egy éve, hogy az elsõ beteget ápolta az új egészségügyi szolgáltatás: az otthoni szakápolás. Az eltelt esztendõrõl Borsosné Serkédi Katalin szakmai vezetõ.- Elég nehéz volt elfogadtatni magunkat a betegekkel, az orvosokkal. De mostmár hívnak bennünket, betegek és orvosok is kérik ezt az ellátási formát. - Hogyan értékeli az eltelt egy évet?- Még egy fél évvel ezelõtt azt mondtam volna, hogy sokkal több a probléma, mint amennyi siker van ebben az otthoni szakápolásban. Most egyértelmûen azt tudom mondani, beváltotta a hozzá fûzött reményeinket. Betegeink nagyon változó betegségûek, korúak, de szakmailag megfelelõen tudunk mûködni.- Van-e statisztikájuk, hogy mekkora volt az igény?- A kezdet kezdetén volt olyan hónap, hogy csak két-három betegünk volt. Ma már az a jellemzõ, hogy tíz-tizenöt betegünk is van havonta.- Rendelkeznek megfelelõ létszámmal? Van-e elegendõ felszerelés a vállalt feladatok elvégzéséhez?- Mikor elkezdtük munkánkat, már akkor is volt egy minimum feltétel, amit mûszerbõl teljesítenünk kellett. Azóta is próbálkozunk beszerezni minden olyan eszközt, amit a finanszírozásunk megenged.- Milyen a viszonyuk a háziorvosokkal?- Nagyon jó. Napi kapcsolatban állunk velük, mert közvetlenül õk rendelhetik el nekünk a vizitet, olyan betegnek, aki kórházból jön haza, vagy kórházba beutalás helyett inkább otthoni környezetben legyen ápolva. - Hogyan látja ennek az egészségügyi ellátó rendszernek hosszú távú mûködését?- A betegellátás egyik jövõbeli formája az otthoni szakápolás. Bízom abban, hogy öt és tíz év múlva is ilyen pozitívan fogok róla gondolkodni.- Milyen a lakosság visszajelzése az elvégzett feladatokkal kapcsolatban?- Erre egy levélbõl tudnék felolvasni néhány sort. Egy hozzátartozó írta, akinek az édesanyját gondozzuk."A szolgáltatást végzõk minden tagjának munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Az õ segítségük nélkül az édesanyám kórházban lenne."Dunás V. Zoltán