Éjjeli séta, szabad tétovasággal, mindegy merre, fel-feltörõ nevetés, jó társaság, jó kocsmák. Múlandó idõ és carpe diem elvegyülve a szökõkút vizében, a tavasz ott dereng a meztelen nyírfaágak felett, sötét égben. A racionalitás álmatagon elszáll, mint hullám sasszárnyakon, erõsen és messzire. Környékez itt a tavasz, ez a bontakozó ridegség-felejtõ, folyamatosan melléknévi igenevek.Éles határvonalat ad az ötlet. Eladható volna, csak senki nem veszi meg.Találkoztam egy nõvel, akinek a mellére rá volt írva, hogy London. Persze, a blúzra inkább, ami vékony. Mell Londonból, vagy Londont megjárt mell? Borzasztó.Éjjel kivilágított kirakatok, jól szituált próbababák, mûlét. A fehérnemûk ott fénylenek, mint nap- és holdkorongok. Teli.Intim ruhadarabok intimitástól végleg és totálisan megfosztott környezetben. Elborítva az utcát, a placcot, kinn kínálva magát, önnönmaga ellen fordítva az akaratot. Ez már nem is provokáció. Ez már a tömény semmi. Az utcán sétáló bíborban született és ölébe hullott minden, kívánni sem kell.Pedig ha a fekete- és fehérnemûk az üzletek legeldugottabb, leghátsó helyiségeiben volnának csak fellelhetõk! Látogatásuk kizárólag hölgyek számára. Hölgyeknek, akik zsonganak a titoktól, a saját hangjuktól és kedvesük friss emlékétõl, csacskaságaiktól és pletykafészkeléstõl, de szép hajuktól és végtelenségüktõl, intelligánciájuktól, melyet nem ismer a tudomány. Ez az az ötlet, amiért egyetlen kereskedõ sem adna egy lyukas garast sem. Ellenben a férfiak így kizárólag tapasztalati úton szerezhetnének részleges vagy átfogó képet a fehérnemûdivatról... nagyfokú késztetés.Jelenleg a közvilágítás kiegészül imitált telt formákkal. Nap- és teliholdkorongok. Ócska illúzió.Kármán Fanni