Mint minden évben, a templom védôszentjének névnapján, sor került a búcsúra a Szent Anna templomban. Az alkalom jelentôségét emelte az a tény, hogy az épület idén 150 éves.
10 órakor kezdôdött az ünnepség, félórával korábban már gyülekeztek a hívôk, akik végül zsúfolásig megtöltötték a templomot. Az öreg épület szépen feldíszítve fogadta az érkezôket, még a padsorok szélére is jutott virág. A vallásukat gyakorlókról alkotott közhiedelemmel ellentétben a jelenlévôk legalább fele a fiatal korosztály tagjai közül került ki.
Városunk világi vezetôi közül ott volt országgyûlési képviselônk, a megyei közgyûlés alelnöke, a rendôrkapitány, helyi képviselôk, majd érkezett a polgármester és helyettese valamint a jegyzô. (Engedelmükkel most nem nevesítem ôket, a lista így is elég terjedelmes.)
Az egyházi vezetôk közül a sor élére Gyulay Endre püspök úr neve kívánkozik. A helyi hívek számára legnagyobb örömet bizonyosan a Szentirmay esperes úr jelenléte okozta. Endre atya szemlátomást túl van betegségének nehezén, ô nyitotta meg a szertartást. A rendkívüli nap, többek között, rendkívül gazdag zenei kínálattal is szolgált. A Szent Anna Kamarakórus, a városi fúvószenekar tagjai is szerepeltek. (Nagy János és Mihály Béla vezetésével.) Az állandóságot Szilágyi László színvonalas orgonajátéka jelentette.
Azután népes körmenet, majd (információim szerint) hangulatos ebéd következett. A délutánt a hívek közös imádságai és éneklése, végül pedig Te Deum zárta.
A búcsú hagyományoknak megfelelôen zajlott.
Egyetlen kivétellel. A templomot körbe vevô térségbôl szinte teljesen hiányzott a régente oly jellemzô vásárias forgatag, bazárok, csecsebecsék, törökméz. Mindössze egyetlen mézeskalács-árus árválkodott. Talán jobb is így. A hangsúly a sallangok helyett egyre inkább a lelki életre terelôdik. Gondolom a XX. század végén az így helyes.
P. Gy.