|
|
Az iskola épületének részlete 2000-ben |
Az előcsarnok Petőfi Sándor mellszobrával, 2000. |
A múlt
őrzése...
A monokróm fotótechnikától
a weblapig
Egy 130 évre
visszatekintő intézmény jelene tulajdonképpen a múlt
képeinek sorozatát jelenti. Ebben a folyamatban a mindenkori társadalmi
igényeknek megfelelően vannak visszaesések, megújulások,
ismétlődések. Az eddigi fejezetekben bepillantást nyerhetett
az olvasó sok-sok témakörbe. Mégsem teljes a kép.
Nehéz a számtalan területet úgy bemutatni, hogy a
koncepció mindvégig egységes legyen. Az iskola élete
különböző korszakokra tagolható: a polgári leányiskolai
képzés, az általános iskolai rendszer kiépülése,
az emelt szintű ének-zenei oktatás létrejötte, napjaink
oktatáspolitikai koncepciójának megvalósulása.
Természetesen lehetne más szempontok szerint is csoportosítani
az eseményeket, de az áttekinthetőség volt a legfőbb vezérelv.
A fejezet címe egy kicsit a híd szerepét is betölti.
A múlt őrzése ugyanis összekötőkapocs /híd/ a
kezdetek és a jelen között, s egyben útmutatást
is ad a jövőre nézve. Múltunk kutatásának apropóját
egy 1896-ban megjelent szép formátumú évkönyv
jelentette, melyet Pap Lajosné Gonda Júlia igazgatónő írt.
Maga az évkönyv az egész gyűjtemény gyöngyszeme.
A lapjain olvasható szép pedagógiai gondolatok még
napjainkban is aktuálisak.
A Koszta József Múzeum anyagában találtuk meg az
intézmény első igazgatónőjére vonatkozó dokumentumok
egy részét. Természetesen ezek a szálak kevésnek
bizonyultak, így a helyi Levéltár segítségét
kellett kérnünk. A gondolat magja termékeny talajba került,
hiszen az intézmény igazgatója (Labádi Lajos) egykor
ennek az iskolának a padjait koptatta, a múzeum igazgatónőjének
(dr. Vörös Gabriella + Rózsa Gábor) három gyermeke
pedig itt végezte tanulmányait. Így a "mag" csírázni
kezdett. A hosszas kutatómunkát siker koronázta, ugyanis
1994 tavaszán az említett intézmények segítségével
megalakult a város első iskolamúzeuma. Ez a rangos esemény
összekapcsolódott Pap Lajosné Gonda Júlia emléktáblájának
avatásával, melyet születésének 125. évfordulója
tiszteletére készíttetett a Csallány Gábor
Múzeumbaráti Kör. Az ünnepséget még értékesebbé
tette az a tény, hogy a család leszármazottai az ország
különböző területeiről ellátogattak a nevezetes eseményre.
Az ünnepségre eljöttek azok a kollégák is, akik
valaha ebben az intézményben tevékenykedtek, de az évek
során más városba hívta őket a kötelesség.
Ezen a napon egy kicsit együtt volt a múlt és a jelen, felidéződtek
a kedves emlékek, és bizony sokan elérzékenyültek
a látottak, hallottak hatására. Ezt az eseményt
számos fotó, újságcikk örökíti
meg.
|
|
Az iskola épületének részlete 2000-ben |
Az előcsarnok Petőfi Sándor mellszobrával, 2000. |
)
Meghívó az ünnepségre
az egyik helyi lapban, 1994.
Tallózás az ünnepséget megörökítő
fotók és egyéb dokumentumok között
A földszinti folyosótárlat képei
A Koszta József Múzeum és a Szentesi Levéltár kezdeményezése újabb feladatok elindítójává vált. A gyerekek, a szülők számos érdekes tárgyat, fényképet hoztak, és felmerült a természetes igény arra vonatkozóan, hogy az iskola történetét folytatni kellene. Erre kiváló helyszínt jelentett az emelet. A feltárt dokumentumok, az iskolai albumok - Szekeres Zsuzsanna és Füsti Molnár Jánosné odaadó munkájának köszönhetően - rengeteg anyagot biztosítottak a további munkához. A válogatásban részt vettek a 7. és 8. osztályos gyerekek is. Lázas munka kezdődött már a tanév elején, mely egészen márciusig tartott. S hogy mi látható az emeleten? Mindaz, ami a II. világháború utáni időszakban történt egészen 1995-ig. /E témakör fontosabb eseményei részletesen olvashatók az előző fejezetekben./ A kiállítás megnyitásával kapcsolatos ünnepség ismét jó lehetőség volt arra, hogy találkozzanak a volt kollégák és a korszak pedagógusai. A "fehér asztal" melletti beszélgetések jó hangulatáról a fotók adnak tudósítást.
)
Meghívó az emeleti tárlat
átadására, 1995.
|
|
Bővül a folyosótárlat...Újságcikk, 1995. |
Emlékek nyomában... Füsti Molnár Jánosné írása a Szentesi Életben, 1995. |
)
Régiek és újak. 1. sor: Kis-Rácz
Antalné, Komáromi László, Takács
Károlyné, |
)
A tantestület tagjai 1995-ben: 1. sor: Kocsis
Györgyi, Nagyné Horváth Katalin, |
|
|
|
Nézgelődők az iskolamúzeum |
Generációk: Bécsi
Sándorné, |
|
|
|
)
És megszólal a próféta...Rózsa Gábor
magyaráz.
A háttérben Imre Tünde, 1995.
Millecentenáriumi megemlékezések, 1996.
Az iskola története 1994-ben és 1995-ben csak a földszinti és emeleti tablókban volt nyomon követhető. Az eltelt hónapok alatt azonban a gyerekek, a szülők egyre több emléket hoztak: fotókat, iskolai füzeteket, tankönyveket, kézimunkákat, évkönyveket, így az anyag tovább bővült. Ekkor már kevés volt a hely a "kincsek" bemutatása. S hogy ne csak a falakon lehessen olvasgatni az iskola történetét, a következő évben, a millecentenárium tiszteletére egy kis füzet is megjelent: "A szentesi Petőfi Sándor Általános Iskola múltja és jelene 1871-1996" címmel. Ezt a kis kiadványt akkor minden tanuló ünnepélyes keretek között megkapta. Ez a délelőtt a gyerekeké volt, hiszen a közelgő március 15-i ünnepi megemlékezést összekapcsoltuk egy iskolatörténeti vetélkedővel, melyen minden tanulócsoport igen aktívan részt vett. A fotók segítségével ezek az események is figyelemmel kísérhetők. Az 1996-os délutáni rendezvény ismét újabb lehetőséget teremtett arra, hogy a tantestület tagjai találkozzanak egymással. A meghitt beszélgetések, a régi emlékek felelevenítése, a találkozások öröme határtalan volt.
|
|
A diák-önkormányzati nap eseményei a fotodokumentumok
tükrében
|
|
Meghívó a 125. évforduló
alkalmából |
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főosztályvezetőjének levele, 1996. |
A 125 évet felidéző nézők közt...
Csemeteültetés 1997 márciusában
Az iskola történetéhez szorosan hozzátartozik az épület előtt komótosan bólogató öreg tölgyfa. Története már ismert a "Bevezető" fejezetből, de szép és kedves esemény fűződik életének folytatásához is.
A fát 1937 márciusában Lőrincz Márton légsúlyú birkózó olimpiai bajnok (Berlin, 1936.) ültette. Azóta sok évtized telt el, s a szentesi emberek gyönyörködve, illetve az utóbbi időben aggódva kísérik figyelemmel a sorsát. Az elágazásban látható dús lombozatú fa a nagy forgalom, a környezetszennyezettség miatt egyre betegebbé vált, egyre több ága "aludt el mindörökre". Bár a szakemberek és az iskola tanulói, dolgozói mindent megtesznek életének meghosszabbításáért, szükségessé vált gondolni az utódpótlásra, melyet 1997 tavaszán tett követett. Az öreg fa mellé új csemete került, melyet ünnepélyes keretek között dr. Hegedűs Csaba és Polyák Imre olimpikonok ültettek el közvetlen az öreg fa mellé. A kedves hangú ünnepi műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai adták, majd a faültetést és a koszorúzást követően az előcsarnokban sporttörténeti kiállítást nézhettek meg a sportág rajongói. A fáradalmakat az iskola épületében pihenhették ki a vendégek, szerény uzsonna közepette beszélgetéssel, nézelődéssel töltve az időt.
Képek az ünnepség és a kiállítás
anyagából
1998 tavasza ismét évfordulót jelentett az iskola életében. Az ének-zene tagozat, (napjainkban emelt szintű ének-zenei oktatás a hivatalos elnevezése) 40 évvel ezelőtt kezdődött. Fejlődését nyomon követtük az eddigi fejezetekben, de ez a kerek évforduló indokolttá tett némi kis megállást, visszatekintést, ünneplést. Az eseményeket a képek, újságcikkek alapján lehet figyelemmel kísérni. Ebben a tanévben az évzáró hangverseny ennek az évfordulónak a jegyében zajlott. A zsúfolásig megtelt Tóth József Színházteremben azonban az igazi meglepetést az a kórus jelentette, amely a régi ének-zenés diákokból szerveződött. Itt vette át Szirbik Imre polgármester úrtól Kiss Pál Attiláné igazgatónő az emlékserleget. A jó hangulat, a régi diákévek, diákcsínyek, énekórák, kóruspróbák felidézése az iskolában folytatódott, ahol ismét "fehér asztal" mellett peregtek a megjelentek előtt az emlékezés jelképes filmkockái.
|
|
Meghívó az iskola albumából, 1998. |
Rózsa Gábor írása: Fut
a kusza felhő... |
|
|
Kiss Pál Attiláné pohárköszöntőt mond |
Kiss Pál Attiláné, Nagy János és Rózsa Gábor élmények felidézése közben... |
|
|
"Terülj, terülj asztalkám..." |
A vendégek egy csoportja |
Zenészek egymás közt: Nagy János és Ráfi Péter |
|
40 éves az emelt szintű ének-zenei képzés
A művészeti nevelésről már nagyon sok szó esett ebben az összegzésben. A legelső években, 1880 körül is olvashatunk a korabeli tanulók szerepléseiről, nyilvános vizsgáiról. Sajnos ezekből az időkből még fényképfelvételek nem nagyon találhatók, de a sajtót tanulmányozva pontos képet kaphatunk a sikerekről, olykor kudarcokról is. A technika fejlődésével, a fotózás elterjedésével fokozatosan gazdagodik a bemutatható anyag, de még a feljegyzéseknek, jegyzőkönyveknek, újságcikkeknek ekkor is pótolhatatlan szerepük van. A kezdeti műtermi képek csupán egy-egy osztályközösséget örökítenek meg, csak a 40-es évek elején jelennek meg az iskolai albumokban az amatőr felvételek, természetesen ezek is monokróm változatban. Ekkor már láthatunk színdarabokat bemutató fotókat: Hófehérke, János vitéz, majd Háry János, táncbemutatókat stb. Ezen a CD-n található színes képek csupán a 70-es évektől jelennek meg a dokumentumokban. Néhány évvel később, a technika fejlődésével már a videózás is bekerül az iskola életébe, s ettől kezdve már a hang, a mozgás, a kép, a szín egyenrangú technikai megoldással vannak jelen. Ezért is jelent mérföldkövet ilyen szempontból az "Aranyszív" című gyermekopera bemutatója. Az iskola történetében ez a bemutató jelentette az erők teljes összefogását. Mindenki segített, aktívan kivette a részét a munkából. A felnőttek (szülők és pedagógusok) a kivitelezésben segítettek: ruhákat, jelmezeket varrtak, díszletek készítésében szorgoskodtak, de a gyerekek sem maradtak munka nélkül. Minden osztály részt vett az opera bemutatásában: voltak akik plakátokat, díszleteket terveztek, készítettek, voltak akik táncoltak, szerepet játszottak, de az ének-zenés osztályok hangjukat elsősorban a kórusban mutatták meg. Külön kell szólni a Lajtha László Zeneiskola hangszeres tanárairól, akik időt, fáradságot nem kímélve próbáltak a gyerekekkel a cél megvalósítása érdekében. Nem volt olyan ember, aki valamilyen formában ne vette volna ki részét a munkából és a sikerből.
|
|
Egyetlen iskola sem élhet elszigetelten önálló életet. Kapcsolatokat hoz létre, a meglévőket ápolja, együttműködik a többiekkel. Ez a nyitottság jellemző intézményünkre is.
Szoros együttműködés alakult ki a város óvodáival, hiszen ezekből az intézményekből jönnek hozzánk az apróságok. S hogy ne érje váratlanul őket az iskolakezdés, minden évben érdekes, kedves programot szervezünk számukra. Ellátogatnak az iskolába, ahol a nagyok apróbb ajándékokkal, műsorral kedveskednek nekik, s az együtt töltött idő ilyenkor bizony nagyon múlékonynak látszik.
A tanév során mind az alsó, mind a felső tagozatos diákok számos tanulmányi versenyen vesznek részt. Ezeket más-más általános iskola rendezi, de hozzánk is látogatnak tanulók a város minden oktatási intézményéből, sőt a megyei versenyekre a megye szinte minden településéről.
Szoros a kapcsolat a város középiskoláival is, hiszen a diákok többsége ezekben az intézményekben folytatja tanulmányait. Nyílt napokra látogatnak el, sőt versenyeken is megfordulnak. Ezek a lehetőségek kiváló alkalmak arra, hogy segítsék a továbbtanulási gondok enyhítését.
Részben már szó volt az egyik legfontosabb kapcsolatunkról, mely összefonódik az iskolai élettel, az emelt szintű ének-zenei képzésben részesülő tanítványaink ugyanis hangszeres tanulmányaikat a Lajtha László Zeneiskolában folytatják. Diákjaink rendszeresen szerepelnek a zeneiskola hangversenyein, de a zeneiskolás tanulóink is aktívan részt vesznek hangszeres tudásukkal az évzáró hangversenyeken.
Az egyházzenei találkozók, a karácsonyi, a húsvéti hangversenyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az egyházakkal is tartsa az iskola a kapcsolatot. Ezek a rendezvények mindig meghatóak, kedvesek, bensőséges hangulatúak.
Szívesen látogatnak el iskolás csoportjaink a tanítási órákon és szakkörökön a Koszta József Múzeumba, a Szentesi Levéltárba, a Péter Pál Polgárház Múzeumba, a Kiállítóterembe, illetve a Helyőrségi Klub rendezvényeire is. Számos rajzpályázat díjazott képeiben gyönyörködhetnek a látogatók a város különböző intézményeiben rendezett kiállításokon is.
A sorból nem maradhat ki a gyerekek egyik kedvenc tartózkodási helye, a Városi Gyermekkönyvtár. Ide járnak nevelői kísérettel könyvtári órákra, itt töltik el a szabadidejük egy részét is. Az iskolának a könyvtárral számos közös rendezvénye is van: Megyei Verseghy Nyelvművelő Verseny, Megyei "Nyelvünkben élünk" kommunikációs vetélkedő, valamint a hagyományos helyismereti, helytörténeti verseny. Ennek legelső rendezvényére 2000-ben került sor. Ekkor "Szentes város diákszemmel" hirdettünk irodalmi, képzőművészeti vetélkedőt alsó és felső tagozatos gyermekeknek. Nagyon sok benevezés érkezett, és szebbnél szebb rajzok, albumok mutatták be a gyerekek várossal kapcsolatos ismereteit, illetve elképzeléseit. 2001-ben már két helyszínen bonyolítottuk a versenyt, hiszen ismereteket nemcsak könyvekből, hanem elektronikus úton is lehet szerezni. Ezért kibővült a kör, és harmadik szervezőként bekapcsolódott a munkába a TEAM Számítástechnika. 2002-ben már "Szentesi kaleidoszkóp - várostörténet könyvbe, képen neten - " címmel hirdettünk versenyt, mely nagyon sikeres volt.
Szintén ebben a tanévben zajlott az "Olvasás éve" mozgalom keretében az alsó tagozatos gyermekeknek megrendezett verseny, melyre 762 benevezés érkezett.
Nemcsak gyermekintézményekkel
tartjuk a kapcsolatot, hiszen mint bázisiskola is segítjük
a tankönyvkiadók munkáját.
Előadásokat, versenyeket szervezünk, s ebben a folyamatban főleg
az Apáczai és a Nemzeti Tankönyvkiadó a partnerünk. A kiadókon kívül
a Szegedi Tudományegyetem Juhász
Gyula Tanárképző Főiskolai Karának nappali és levelező tagozatos hallgatói rendszeresen
vesznek részt különböző pedagógiai jellegű gyakorlatokon.
|
|
Óvodások az iskolában |
Iskolán elsősei hangulatos műsorral
|
|
|
A hallgatóság egy csoportja a tornateremben |
Iskolakóstoló, másképpen. Pusztai Jánosné cikke, Szentesi Élet 2002. |
Versenyek, versenyzők, eredmények
|
|
|
|
)
A
Koszta József Múzeum épülete Borbereki Kovács
Zoltán Földmunkás szobrával
a Széchenyi-ligetben
|
|
Kiállításrészlet a Koszta József Múzeumban |
A gyerekeknek Szabó János
József |
)
A városi Gyermekkönyvtár épülete
)
Az első helytörténeti vetélkedő felhívása a
Szentesi Élet hasábjain, 1999.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Újságcikk, Szentesi Élet, 2002. 04. 20. |
Petőfis sikerek, |
|
|
|
|
A Juhász Gyula Tanárképző
Főiskola |
A
verseny résztvevői: |
Az évek múlásával minden évben változik valami. Elballagnak a 8. osztályosok, de új elsősök lépnek a helyükbe. Természetes lüktetése az életnek, hogy a hajdani kis elsős nyolc év múlva iskolát vált. Ugyanígy módosul az iskola nevelőtestülete is. Ha végigkövetjük ezt a folyamatot, az iskolai adminisztrációból kitűnik, hogy aki ide egyszer "betéved", bizony nem szívesen megy el tőlünk. Pedagógusaink szakmai felkészültsége igen jó. A tantestület igazi közösséggé kovácsolódott, amit az is bizonyít, hogy az itt tanító nevelők szívesen vesznek részt továbbképzéseken, szereznek másoddiplomát. A komoly munka mellett minden tanévben igyekszik a tantestület néhány alkalommal olyan összejövetelt szervezni, melyen "fehér asztal" mellett beszélgethetnek, táncolhatnak. Többen taníthatnának középiskolában, és mégis valami visszahúzza őket... Mindannyian érzik a pedagógusok, hogy nagyon jó a gyerekek között élni. Ez a szeretetteljes kapcsolat, családias légkör jellemző az iskolára. Az esetleges pedagógusváltozás oka legtöbbször családi okra: gyermekvállalásra vezethető vissza, és ez csak ideiglenes, illetve egy bizonyos kor után nyugdíjba vonul egy-egy nevelő. Ilyen eseményre került sor 2001 tavaszán, amikor Kiss Pál Attiláné, az iskola igazgatója Mészáros Lászlónak adta át a stafétabotot. Az év végi eseményeken: hangversenyen, táncbemutatón, évzárón már érződött a váltás hangulata. Olykor-olykor egy kis elérzékenyülés, máskor vidám nevetés - az emlékek felidézése közben - jellemezte ezeket a heteket, hónapokat.
)
A búcsúzó 8.a osztály
tanáraival, 2001.: Takács Pálné, Igaz
Péterné, Dibernárdó Ferencné,
Kiss Pál Attiláné, Gágyor Jánosné,
Nehéz István, Szatmári Judit, Szekeres Zsuzsanna,
Tóth Béla; |
)
A búcsúzó 8.b osztály
tanáraival, 2001.: Nehéz István, Abonyiné
Kiss Ágnes, |
Tanévzáró kicsiknek és nagyoknak
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)