I. Konszenzusos konferencia célkitűzései

Az Országgyűlés által elfogadott "Nemzeti Stratégia a kábítószer visszaszorítására" dokumentum értelmében a káros szenvedélybetegségek - különösen a tiltott kábítószerek - elleni fellépés alapja a megfelelő információ, azok feldolgozása és a megteendő intézkedések kidolgozása. Ez csak úgy lehetséges, ha a társadalom legszélesebb körét mozgósítjuk annak érdekében, hogy a jelenlevő és egyre erősebben jelentkező probléma megoldásába bevonjuk, ötleteiket felhasználjuk mindazoknak, akik ezt fontosnak tartják, akik erre vállalkoznak és ebben a munkában önként szeretnének tevékenykedni.

 Közismert, hogy Magyarország a rendszerváltást követő időszakban, kábítószerek vonatkozásában az un. tranzit-országból cél-országgá vált, amit az is bizonyít, hogy a kilencvenes évek előtt időszakban, az évi két-három esetből az ezredfordulóra már heti kéthárom haláleset történt, amely a kábítószer fogyasztással kapcsolatba hozható. A többé-kevésbé rendszeres, bár váratlan disco razziák nem hozták meg azt az eredményt ami a különböző felmérések eredménye alapján, várható lett volna, mivel ilyen helyeken nagyobb mennyiségben tiltott szerek nem kerülnek lefoglalásra, illetve a terjesztőkkel kapcsolatban nagyon kevés információ kerül a hatóságok tudomására. Az egészségügy statisztikái pedig egyértelműen bizonyítják, hogy egyre fiatalabb korban és egyre nagyobb számban válnak a fiatalok a számukra kifejezetten káros drogok élvezőivé.

Hiába van törvényi szabályzás a dohányzás, az alkohol fogyasztás ellen, egyre több fiatal dohányzik az utcán, az iskolák mellett a szünetekben, egyre több ittas fiatallal lehet találkozni, akik csoportosan hangoskodnak stb. Nem szól rájuk a tanár, nem szól a szülő, elmegy mellette az átlagember, sőt az érzi magát kellemetlenül, aki veszi a fáradságot és nehezményezi az ilyen fajta magatartást.

Európa 30 országában elvégzett felmérések adatai szerint a magyar fiatalok élenjárnak az alkoholfogyasztásban és a dohányzásban. A sok negatív statisztikában elfoglalt előkelő helyezéseknél miért pont ebből ne maradjunk ki! A középiskolások több mint 70 %-a kipróbálta - a többségük nem is egyszer - a cigarettát, több mint egyharmada szinte már a függőséggel határos napi 15-30 szál cigaretta nélkül el sem tudja képzelni a napját. Talán az alkohol nincs ennyire elterjedve - bár erről néhány, a fiatalok által gyakran látogatott vendéglátóipari objektumban érdekes tapasztalatot lehetne szerezni! - de azok akik rendszeres fogyasztóknak számítanak, sajnos egyre inkább a tömény és kevert italok irányába haladnak. Az a nagy menő, ha valaki bírja az italt, vagy hogy olyan keverékeket is meg tud inni, amelytől másnak - már csak a nézésétől is - hányingere van. És erre közvetlenül hatással van a közvetlen környezet érdektelensége.

Nálunk van a legszigorúbb kábítószer törvény szinte az egész világon, mégis egyre nő a veszélyeztetett fiatalok száma, a lefoglalt tiltott szerek mennyisége. Ami egyébként azt is jelentheti, hogy javul a bűnüldöző hatóságok felderítő munkája is. Ide tartozik, hogy a magyarországi felmérések azt bizonyítják. hogy nagyon eltérőek a veszélyeztetett területek egy ilyen kis országban is, illetve az is megállapítható, hogy Budapesten kívül a határokhoz közeli, és a nagyobb forgalmú nemzetközi útvonalak mentén épült nagyvárosban a legrosszabb a helyzet.

A legjobb ellenszer a családi, az iskolai vagy egyéb környezeti pozitív minta lehetne, a szülő, a pedagógus vagy az idősebb munkatárs példamutató magatartása. A gyerekek nagyon érzékenyek a "Vizet prédikál és bort iszik" közmondásban megfogalmazott gondolatokra. Az USA-ban végzett felmérések szerint aki 12 éves kora előtt kezd el dohányozni, vagy inni - és erre a környezetében csak megerősítéseket, példákat kap - szinte kizárt, hogy később elkerülje a kemény drogokat.

A mintákra épülő személyiség fejlődés nagyvonalakban már a gyermek 6-7 éves korára befejeződik, ezután már csak a meglevőket lehet fejleszteni, finomítani, vagy valamilyen gátakkal leszabályozni, de súlyossá válhat a helyzet, ha a környezetében csak azt látja, hogy drogokat használnak a problémák megoldására. (pl. szorongások leküzdése, idegesség, fáradtság egyéb stresszek elleni fellépés stb.)

Sok esetben egymás ellen dolgoznak a különböző törvények és erkölcsi szabályok. Az orvosnak az orvosi titoktartás tiltja a hozzákerült kábítószer hatása alatt levő beteggel, a fogyasztóval kapcsolatos információ továbbadását, a gyónási titok a papokat fogja ilyen béklyóba. A pedagógust a saját erkölcsi értékrendje állítja válaszút elé, ha egy fiatal őszintén a kábítószerrel kapcsolatos problémáival hozzáfordul. A rendőrtisztben is kétségek merülnek fel egy fiatal gyerek megtévedése esetén, de más jogalkalmazók is komoly lelkiismereti döntés előtt állnak, hogy bűnöző-e az elébük került drogos fiatal - a bírói ítélettel csukják a többi bűnöző közé, és csináljanak belőle igazi bűnözőt - vagy nem. Régi álom válhatna valóvá, ha a rendőrségnek vagy más nyomozó hatóságoknak nem kellene üldözniük a kábítószeres bűnözőket, hanem csak szemlélnék, felügyelnék a fogyasztók gyógyulását! Ennek érdekében kiemelt szerepet kell kapnia a megelőzésnek, amelynek kivitelezése egyaránt fontos mind a szakmai, mind a szakmaközi együttműködésnek, az állami, társadalmi vagy egyéb civil szervezetek párbeszédének.

Változott a kormányzati magatartás is. Nem kell a társadalmat rémisztgetni, hiszterizálni, és kampányszerűen kezelni a dolgokat. A megfelelő módon beszélve a problémákról, a megfelelő módszereket alkalmazva, a társadalmat felnőttként kell kezelni. Tény hogy a trend nagymértékű emelkedést mutat, de ez nem jelenti azt, hogy ez a legőbb és egyetlen gond a társadalomban. A számok önmagukban keveset érnek, a szövegkörnyezetet, a nézőpontok, a magyarázatok, az értékelések azt szolgálják, akik az érdekeiknek megfelelő eredmény szeretnék produkálni. pl. lehet száz százalékos emelkedés a bűncselekmények elkövetői számában - évi egyről a kettőre történő emelkedés - de ez a szám az összes bűncselekmény többszázezres mérőszámához képest elenyésző. Nyilván jelzés értéke lehet a trendnek, de nem kell pánikhangulatot kelteni, és minden fiatalra vagy szórakozóhelyre általánosítani.

Tény az is, hogy Európában Magyarország még mindig a kevésbé veszélyeztetett országok közé tartozik. Nagyságrendi különbségek vannak Nagy-Britanniával vagy akár Csehországgal való összehasonlítás során. Lényegesen alacsonyabb kábítószerrel kapcsolatos haláleset nálunk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szőnyeg alá kell söpörni a kábítószerrel kapcsolatos gondokat.

"Okos ember a más kárán tanul" mondja egy magyar közmondás. Ez most is alkalmazható, hiszen ha látjuk, hogy másutt, milyen veszélyes ösvényen haladnak, akkor nekünk nem kell erre az útra rálépni, illetve előre fel lehet készülni a nehézségekre, amelyeket így a legkevesebb veszteséggel lehet leküzdeni. 

Törekedni kell a drogfogyasztás által okozott károk következményeinek a csökkentésére (egyéni, családi, társadalmi stb). elérni azt, hogy sikk legyen nem dohányozni, nem inni, nem kábítószerezni. Tanítsuk meg a gyerekeket NEM-et mondani. Irreális cél - pl. drogmentes társadalom - kitűzését kerülni kell, de a probléma kezelés a megfelelő feladatok megfogalmazásával, az együttműködő szervek, szervezetek bevonásával végrehajtható.

A hatóságok felderítő munkájának nehézségei:

- a kábítószer forgalmazásban "nagy" pénz van, (ami a konspirációt annyira fokozza, hogy a tettenért fogyasztó még a börtönbüntetést is vállalja, de nem "köpi be" meg a terjesztőt)

- a statisztika (alkalmas a manipulálásra, az eredményesség minősítése számadatokkal)

- a részigazságok félrevezető szerepe a valós problémák feltárásárában,

- a trendek valós meghatározása, ábrázolása (elfogulatlan és pontos adatokat igényel)

- az ifjúság mint célcsoport, (könnyű befolyásolni, nincs pénze, szeretné a könnyebb életet, a valakihez való tartozás, példaképek hiánya, nincs veszélyérzet, a szülők majd elsimítják a problémát a jó összeköttetésekkel, lebecsüli a felnőtt társadalmat stb)

- nincs sértett! ! ! (minden tényállási elem büntetendő, így nem érdeke senkinek hogy kiderüljön a cselekmény)

- elkövetővé, áldozattá válás törvényszerűségeinek ismeretének a hiánya, (a pedagógusok vállára sem lehet minden terhet felrakni! )

- rejtett termelés (11.000 marihuána ültetvény került lefoglalásra, konspirált forgalmazás)

- túlzott bizalom, hiszékenység (az első jeleket nem veszi komolyan a szülők, elfogadják a tettenért gyerek magyarázatát)

- rosszul értelmezett szolidaritás (hiába tud a barátja, barátnője dolgairól, nem szól senkinek)

- doppingszerek használata (a következmények ismeretének a hiánya, a hiúság érdekében még az egészségét is feláldozza,)

- túlfeszített munka, tanulást vagy a fizikai teljesítményt serkentő, felpörgött szervezetet lenyugtató szerek állandó használata stb 

Javaslatok a megelőzés tennivalóira

- a vertikális (felmenő rendszerű) és horizontális (helyi közösségek) kétirányú információ áramlás,

- a megelőzés, (környezeti, munkahelyi, iskolai, családi stb)

- a közösségi ráhatás, (különösen a kortársak, gyógyult drogosok)

- a szociális munka, (családok helyzete, veszélyeztetett humán erőforrások, intézetekből szabadultak stb)

- a gyógyítás. (meglevő szenvedély betegek)

- a rehabilitáció. (a társadalomba történő beilleszkedés)

- kiemelt figyelem a kínálati helyek feltérképezésére,

- a szabadidő eltöltésének kultúrált módja, (intézményi és humán háttér biztosítása)

- a káros szenvedélyek elleni alternatívák megfogalmazása, (büntetések, intézkedések ismertetése stb)

- rugalmasabb büntetőeljárás, szankciók (nem biztos, hogy a bűnözök közé kell évekre csukni azt, aki egy-két esetben anyagot használt)

- a terjesztőkre vonatkozóan még súlyosabb intézkedéseket kell bevezetni, elrettenteni (segíteni minden nyílt és konspirált módszerrel a felderítést, az orvosi, gyónási stb titkok erre vonatkozóan ne terjedjenek ki stb)

- a hatóságok felderítő munkájának javulása, az ítélkezés következetessége (az elkövető attól féljen hogy biztosan lebukik, és ezért komoly büntetést kap)

- az iskola, a pedagógusok figyelmének a felkeltése (probléma feltárás, segítségnyújtás, ismeretterjesztés stb)

- a gyerekeket ki kell hozni az iskolából (nem mer kérdezni, fél a következményektől ha ott van az osztályfőnök, vagy utálja a tanárt, ha előzőleg egyest kapott tőle, és azt is akit vendégként a tanár hoz stb)

- zene, sport, kulturális programok (alternatív szórakozások, szabadidő eltöltésre alkalmas programok stb pl. "Sporttal, játékkal a drog ellen", ""tanulj meg Nem-et mondani !"stb))

- interaktív programok (kihasználva a technikai adottságokat pl. Internet, oda-vissza csatolás)

- példaképek (sport, kultúra, a társadalmi élet, az üzlet, a politika kiválóságai stb)

- együttműködések a különböző állami társadalmi, és civil szervezetek között (lehetőleg ne csak kampány jelleggel, hanem folyamatosan)

- személyes kapcsolat a veszélyeztetett környezettel (a segítés legyen az alapelv, ne a büntetés)

- biztonságos szórakozóhelyek preferálása (rendszeres ellenőrzés, dohányfüst mentes discó, felvilágosító beszélgetések, nyitva tartás, a szeszesitallal való kiszolgálás, a bent levők életkorának ellenőrzése, alternatívák a drogfogyasztás adta örömökkel szemben stb)

- a megelőzéssel foglalkozó szervezetek, aktivisták munkájának összehangolása, elismerése,

- nem a kínálat, hanem a kereslet csökkentés az igazi alternatíva a drogfogyasztás ellen (óriási médiák, a filmkészítők, forgalmazók szerepe, meg kellene fordítani a trendet, az legyen a sikk, ha nem iszom, nem dohányzom, nem narkózom. Ha csökken a nyereség, kevesebben akarnak belőle megélni, kevesebb áru lesz a piacon. Az USA-ban 15 év alatt felére csökkent a fogyasztók száma!)

- a lágy drogok fogyasztásának engedélyezése megnöveli az esélyét a kemény drogok fogyasztásának (a drogfüggők szinte kivétel nélkül a lágy drogokkal kezdték a kábítószeres életutat)

Szentes, 2001. október 4.

Garai Sz. Imre

KEF elnök

Szirbik Imre

polgármester