Csíramálé!

A csíramálé tényleg egy igazi varázslat.

Elkészítését tekintve több nap, és rengeteg odafigyelés. Íme a recept:

Válogassunk ki hibátlan búzaszemeket, amit áztassunk be, majd a vízből kiszedett búzát helyezzünk kb. 2 cm vastagon egy tálcára, és takarjuk le vizes ruhával. (Naponta kell cserélnünk ezt a párásító ruhát.) Ki kell csíráztatni a szemeket, amit sötét helyen tárolni, hogy a kinőtt csírák ne zöldüljenek meg. Amikor kb. 5-6 cm-esek akkor az egész tálcát le kell darálni húsdarálón. 

Az így kapott pépből ki kell nyomkodni a levet. Ennek az első lének egy részét (kis pohárnyit) tegyük félre mert később lesz jelentősége. A megmaradt csíralérből készül a csíramálé. De még mielőtt továbbszaladnánk érdemes egy kis vízzel újra összekeverni a búzapépet és újra kinyomkodva a levet a meglévőhöz hozzáönteni.

Ha sikerült az utolsó cseppet is kisajtolnunk a daráltbúzából, akkor az már kis is dobhatjuk, mert nem lesz rá szükség.

A csíraléhez adjunk hozzá annyi lisztet, hogy az állaga olyan legyen, mint a híg palacsintatésztáé. Ezután beleöntjük tepsibe és a félretett kispohárnyi csíralét a tetejére öntve közepes lángon kezdjük sütni. És hogy meddig? Ízlések és pofonok, mert valaki a sültebbet szereti, tehát a legjobb belátásunkra és odafigyelésünkre van bízva.

Érdekes, hogy cukrot nem kell hozzátenni, és mégis édes.

 Jó főzőcskézést!