Hősi halált halt iparosokra emlékeztek

Háborúban elesett iparosok emlékét őrző emléktábla újraavatása

Még véget sem értek az első világégés hadi eseményei, amikor az elhunyt katonák emlékének az ápolása már elkezdődött, ami az 1920-as évek elejétől országszerte különböző típusú és formájú emlékművek, emléktáblák alakjában ölthetett testet - mondta Mód László néprajzkutató 2015. május 27-én az Ipartestület székházánál a háborúban elesett iparosok emlékét őrző emléktábla újraavatásakor.

Nagyobb településeken jellemző volt az, hogy a köztereken felállított központi szerepet betöltő emlékművek mellett foglalkozási csoportok, oktatási intézmények vagy éppen a különböző felekezetek is elkészítették emléktáblájukat, amelyeket ünnepélyes keretek között avattak fel, így Szentesi Ipartestület saját halottainak a neveit és foglalkozását 1939-ben vésette fekete márványtáblába, amelyet székházának folyosóján helyeztek el.

 Felavatására 1939. május végén a „Hősök napja” alkalmából került sor, amikor a szervezők az ünnepség programjába ezt a mozzanatot is beiktatták. Az Erzsébet téren tartott megemlékezést követően a résztvevők az ipartestület székházához vonultak, ahol Kanász Nagy Sándor, polgármester leplezte le az emléktáblát. A sajtóbeszámolók áttekintését követően próbáltam a háborús emlék nyomába eredni, amelyet feltehetőleg az 1950-es vagy az 1960-as években távolítottak el az épület folyosójáról. Az 1970- es évek első felében már biztosan nem volt a helyén, ahogyan azt a Szentesi Művelődési Központ korábbi munkatársaitól megtudtam - hallhattuk a tábla felkutatását ismertető Mód Lászlótól.

A kutatás eredménnyel zárult, mivel az intézmény jelenlegi dolgozói a Móricz Zsigmond Művelődési Ház padlásán megtalálták sértetlen állapotban. Jelen sorok írójának nem tiszte határozott elképzeléseket megfogalmazni az emléktábla jövőjét illetően, azt azonban le kell szögeznünk, hogy a jelenlegi méltatlan helyzetén változtatni szükséges. Ha a szentesi iparosok az 1930-as évek végén komoly anyagi áldozatok árán megörökítették a háborúban elhunyt társaik tragédiáját, akkor az utókornak kötelessége emlékük ápolása.

És ez az ünnepség és a tábla újra felállítása, újra avatása méltó bizonyítéka, hogy emlékeink őrzése, ápolása kultúránk egyik legfőbb alappillére.

"Akkor hal meg az ember igazán, amikor elfeledik!"

Az emléktáblán a következő iparosok szerepelnek, akik különböző szakmák képviselői közül kerültek ki: Ácsi Kovács Sándor (fazekas), Ácsi Kovács Imre (fazekas), Bori Mihály (kőműves), Baron Márton (bádogos), Berkovics József (szabó), Cibola Sándor (szabó), Dékány János (cipész), Dancsi József (kőműves), Dezső Bálint (mészáros), Dobossy Dávid (kelmefestő), Doszlop Nagy Imre (ács), Gilicze János (cipész), Győri János (kovács), Gyuricska Lajos (szíjgyártó), Horváth Sándor (szabó), ifj. Kiss István (késes), Kulcsár József (csizmadia), Kürti Sz. Imre (férfiszabó), Lőwi Gyula (cipész), Mátyás József (mázoló), Miskolci Ferenc (kőműves), Molnár Antal (szobafestő), Molnár Farkas János (szabó), Molnár Sándor (szabó), Papp Imre (szabó), Pászti János (borbély), Péli István (csizmadia), ifj. Sárándi János (mészáros), Szőke József (szűcs), Vígh Mihály (szabó), Vrana Lajos (műszövő).

Az emléktábla alján a spártai hősök sírfeliratából származó részlet olvasható, ami minden bizonnyal a háborúban való helytállásra és az áldozathozatalra utal.

Szentes, 2015. 05. 29.