Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Petőfi Sándor Általános Iskola

„Én iskolám, köszönöm most neked,

Hogy az eljött élet-csaták között

Volt mindig hozzám víg üzeneted. „

Ady Endre verssorai jutottak eszébe június 13-án (pénteken) azoknak a nyugdíjas pedagógusoknak, akik a szokásos találkozójukra jöttek össze a bökényi duzzasztónál. Mindannyian az egykori Petőfi Sándor Általános iskola tanítói, tanárai voltak.

Bár megszűnt az intézmény, de a kollégákban élő összetartó erő a mai napig működik. Rendszeresen tartanak összejöveteleket, ahol felidézik az egykori szép emlékeket, élményeket. A perceknek tűnő órák gyorsan elröppennek, de a kellemes emlékek sokáig erőt adnak a mindennapok nehézségeinek átvészeléséhez.

Ezen a meleg júniusi napon süteményekkel és egyéb finomságokkal felpakolva érkeztek a kollégák, és az árnyas sátrak alatt több mint harmincan ültek egy asztalhoz, hogy egy kellemes beszélgetés mellett fogyasszák el a finom bográcsos halászlét és a szabadban sült halat.

Ady sorai tényleg valóra váltak, hiszen egy már nem létező iskola létező pedagógusai is átélték a "víg üzenetet".

Nosztalgikus hangulatban énekelték a régi kedves kis dalocskát: „Ha megszólal az estharang, Oly szépen szól, gilingalang. Eszembe jut ifjúságom, Oly régen boldogságom.”

A csodálatos pedagógusnapi összejövetelért köszönet Nehéz Istvánnak és Zsuzsikának. Csak remélni tudjuk, hogy számos ilyen alkalommal örülhetünk még egymásnak!

A szentesi Petőfi Sándor Általános Iskola nyugdíjas pedagógusai

Szentes, 2014. 06. 16.