Terápiás Lovasversenyen a Jó Úton-Lóháton Alapítvány

Ha szeptember, akkor Fót!

Már nem is számoljuk hányadik alkalommal vettünk részt Fóton 2013 szeptemberében a terápiás lovasok számára az év legnagyobb megmozdulásán, a Terápiás Lovasversenyen - kezdte beszámolóját Piti Irén a Jó Úton-Lóháton Alapítvány vezetője.

Ami biztos, egyetlen évet sem mulasztottunk, akár barátságos, verőfényes – szerencsére ebből volt több – akár felhős, hűvös időben, netán zuhogó esőben szurkolhattunk egymásnak.

Eljött végre a várva-várt nap, péntek. A többiek még iskolába mentek, mi pedig indultunk, mert 2012 óta már 3 napossá „duzzadt” a verseny, olyan sok a versenyző. Szerencsére nem tévedtünk el nagyon. Az a fránya GPS! Pedig volt, aki nagyon értett a beállításához!? Na, azért csak odaértünk időben, s megkezdődött a lovasoknak a versenyek izgalma, nekünk, kísérőknek a pörgő gyerekek terelgetése, lehetőleg a kijelölt csapásokon. Kifárasztani őket, – légyen az lány vagy fiú – lehetetlen. A kollégim „nem-alvást” jelentett számukra, akár egy jó osztálykiránduláson. De a 3 órai pihenés is elégnek bizonyult lovasaink számára, teljesítményükön egyáltalán nem látszott az alváshiány. Rajtunk, felnőtteken annál inkább!

Az elemózsia is bőséges és finom volt, még a sorban állás is majdnem türelmes várakozást jelentett. Főként, mivel utána be lehetett állni fenséges, finom fagyiért!

Arról már nem is beszélve, hogy majdnem mindenki éremmel, és kivétel nélkül mindenki ajándékkal tért haza, s kupáink száma is gyarapodott.

Még haza sem értünk a 2013-es versenyről, már arról beszélgettek a gyerekek az autóban: „Ugye jövőre is lesz verseny és persze nem nélkülünk!”

Végül, de nem utolsó sorban lássuk az eredményeket!