A világvége előtti utolsó kiállítás

Szabó Mariann grafikus és Horváth Sándor fafaragó közös kiállítása nyílt meg napokkal ezelőtt a Városi Könyvtár előadótermében. Már "hagyomány", hogy közös tárlattal jelentkeznek évente. Mariann megnyitójából kiderült, hogy miért is ez a nagy harmónia közöttük. A kiállítás közös, a kiállítók azonban különbözőek, de amennyire egyeznek annyira különböznek is. Pl. íme 8 különbség:

1. férfi/nő

2. nincs szemüvege/nekem van

3. nem szeret szervezni/ én még a szalvéta kiválasztására, a mécses illatára is figyelek

4. ő sosem másol, alkotásai fantáziája, hitvilága szüleményei/ én másolok, illusztrálok, felhívom a figyelmet a szép dolgokra

5. tud dobolni/én nem

6. Buddha világa izgatja/ enyém Jézusé

7. fiú-lány gyerekei sorrendje/ nekem fordítva

8. jobbkezes/ én bal

8 közös

1. még egyszer sem vesztünk össze, még csak vitánk sem volt

2. jó a humorunk pl. A megnyitó címe: "A világvége előtti utolsó kiállítás" - legyen valami „trendi” – özönlik a nép

3. Barcsay Jenő művészeti anatómiája a kedvenc könyvünk, amiből sokat rajzoltunk

4. egyikünk sem az anyagi világhoz ragaszkodik, fontosabbak az emberi kapcsolataink

5. nem sűrű a hajzatunk

6. tudunk és szeretünk is főzni

7. civil foglalkozás, anyagi biztonság

8. Szabadság – nem véletlenül kaptuk

Sanyi hitvallása: Meggyőződése, hogy a fa él, akkor is, ha ki van vágva. Saját szerepéről a következőképpen vall: „A fafaragó dolga, hogy az életet szellemével visszalehelje a fába, hogy újra élettel töltse meg, a holt anyagot átszellemítve, visszaemelje az Istenhez.” (Velünk élő örökség c. könyv Dr. Mód László szerkesztésében)

A kiállítás megtekinthető a világvége után is 2013. január 4-ig!

Szentes, 2012. 12. 14.