Hó a subája, jég a szakálla

Talán ez a két apró részlet volt, ami hiányzott a lappföldi Mikulás szentesi látogatása alkalmával. A műszaki ezred dolgozóinak gyermekei 2011. december 2-án este együtt várták a Mikulás érkezését a Helyőrségi Klubban. Bár aznap kemény fagyok voltak, de a várva várt hó mégsem kezdett el szállingózni az égből. De nemcsak a havat várták közösen a gyerekek, hanem egy rénszarvasok által húzott szán feltűnését is figyelték az égen. A felnőttek egyrészt a feszültség oldása végett, másrészt, hogy segítsenek a Mikulásnak abban, hogy észrevétlenül érkezhessen kézműveskedéssel és egy bájos gyermekműsorral próbálták elterelni a gyerekek figyelmét.

A napkeleti királyok tömjént és mirhát vittek annak idején a kisjézusnak, itt most frissen sült pogácsa, a narancs, a szegfűszeg és a fahéj illata gondoskodott az ünnepi hangulat megteremtéséről. Az otthoni ünnepi asztalra mandarinból, fenyőágból és gyertyából lehetett díszt készíteni vagy a karácsonyfára az ügyesebbek díszes papírokból angyalkát varázsolhattak. A Tücsök zenekar közel félórás műsora után viszont valóban megérkezett a teli puttonyú, őszszakállú Télapó, aki nemcsak a csomagokat adta át a kisfiúknak és kislányoknak, de mindegyikükhöz volt pár kedves szava is. De azért megfogadtatta velük, hogy a jövő évben is ugyanilyen, ha nem jobb gyerekek lesznek, mint az idén voltak és a fényesre tisztított kis cipőcskéiket Szent Miklós napja előtti estén készítsék az ablakokba, hátha még ott is meglepi őket valamivel.  De a Mikulás sem távozott üres kézzel az ünnepségről, hiszen a nagyobbak közül többen is meglepték dalokkal és versekkel, amik között akadt olyan is, amit annak ellenére, hogy milyen nagy kort ért már meg ezidáig még sohasem hallott. Azt persze tudja mindenki, hogy a Mikulásnak ezekben a napokban bizony kevés ideje van egy-egy gyermekre, de azért még néhány fotót is készíthettek vele közösen, hogyha az édességekkel teli csomagok ki is fogynak a napokban, de örök emlékként ezek ott lesznek a családi albumokban.

Szentes, 2011. 12. 05.