„Emlékezem – emlékeztek?” 5.

Kovács István nyugállományú vezérőrnagy előadásával, a „Találkozás volt parancsnokainkkal” című közművelődési délután sorozatának utolsó részéhez érkezett a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred, 2011. október 13-án.

Az érdeklődő hallgatóság nagy izgalommal várta a téma utolsó előadóját. Kovács vezérőrnagy nagy lelkesedéssel fogott bele a visszaemlékezésébe. Megpróbálja rövidre fogni, hiszen sok minden történt vele hatvan év alatt, és ezt egy órában összefoglalni elég nehéz – kezdte mondandóját. Rögös felvételi sorozat után, 1967-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán kezdte a katonai pályát műszaki gépészként, melyet egészségügyi okok miatt egy év után már abba is kellett hagyjon. Bántotta a dolog, valahogy csak katona akart lenni. Sikerült elérnie, hogy beiskolázzák a tartalékos tiszti tanfolyamra. Elvégzése után 1970. december 1-én fölavatták továbbszolgáló alhadnaggyá, és megkezdte a pályafutását a szentesi Műszaki Dandár orosházi Műszaki Kiképző Zászlóaljánál.

Azért tanult gépésznek, mert számára a lánctalp volt az isten. A gép, ami csörög-zörög, nagy motor van benne, nagy hanggal, nagy füsttel. Erre föl gumikerekes kotró kiképző szakaszparancsnok lett. Ezt öt évig látta el, majd öt évig századparancsnok lett.

Hadműveleti tiszti feladatok következtek, mely munkát nagyon szeretett. Közben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskola pedagógiai tagozatát. Ezt követően az Akadémiai műszaki tagozatát, mely után 1989-ben alosztályvezető lett. A rendszerváltást követő haderő átalakítással a szentesi, orosházi és csongrádi alakulatokat összevonták Szentesen. Megkezdték a 87. Műszaki Technikai Ezred fölállítását, ahol Állásépítő Zászlóalj parancsnok lett. Sok érdekes esemény között jelentős feladat volt, amikor beindult a komáromi Monostori-erőd helyreállítása. Közben 1993-ban kinevezték az ezredparancsnok kiképzési helyettesének.

Ismét átszervezés következett és a szegedi, az ercsii és a szentesi műszaki alakulatok összevonásával Szentesen jött létre a 87. Műszaki Ezred, lényegesen kevesebb létszámmal. 1997-ben pedig dandár szervezetté alakították át, felvették a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár nevet, ahol a parancsnokhelyettesi beosztást ajánlották fel számára. Mozgalmas, műszaki feladatokkal zsúfolt időszakot várt rájuk. Minden évben ősszel a Bakonyba jártak gyakorlatokra. Műszakiként elsőnek mentek, utolsóként jöttek. Ezenkívül folyamatos volt a katasztrófavédelmi munka: árvíz-hómentés-árvíz-hómentés.

2000-től egy éven keresztül Okucaniban látta el a műszaki kontingens parancsnoki teendőket. A katonai pályafutása legszebb, és emberpróbáló időszaka volt – emlékezett vissza meghatottan Kovács vezérőrnagy. Hazatérése után elvégezte a vezérkari, felsővezetői tanfolyamot. 2003-ban kinevezték a műszaki dandár parancsnokává. Egy jól fölépített, összeszokott csapattal dolgozott együtt. 2006. július 3-án fejezte be a pályáját és vonult nyugállományba. Ezt követően szomorúan látta, hogy a dandárt zászlóaljjá szervezték át. Műszaki csapatnak, műszaki szakembereknek ez egy nagy vágás volt. Majd kis megnyugvás volt részére, mikor ezreddé alakították, és bebizonyosodott, hogy ilyen szakemberek nélkül, ennél az alakulat nélkül nem nagyon lehet meglenni. Mutatta ezt az, hogy az azóta bekövetkezett árvizek, a vörösiszap katasztrófa felszámolásában a műszaki szaktudásra, a műszaki katonák leleményességére nagy szükség van.

Nem egy hagyományos katonai pálya volt az életútja, hanem gyakorlati szakkiképzés. Ez azt jelentette, hogy nem úgy tanulta meg a katonai szakmát, hogy iskolából iskolába járt, hanem a gyakorlatban sajátította el a műszaki élet fortélyait. Összességében ennyi év után sem bánta meg, hogy a katonai pályát választotta – fejezte be zárszóként a visszaemlékezését Kovács vezérőrnagy.