Bence kivédte a szemüket!
Bajnok lett a '97-esek csapata
Szinte valamennyi labdajátékban elmondhatjuk, hogy a csapat összeállítása úgy kezdődik, hogy végy egy jó kapust, majd töltsd fel fantasztikus akaraterővel rendelkező játékosokkal a csapatok.
Van szerencsénk egy újabb szenzációs sportsikerről beszámolni, mely arról szól, hogy a Szentesi Vízilabda Klub '97-es csapata megnyerte a korosztályos vidék bajnokságot.
Bocskay István vízilabdás hírlevelében számolt be elsőként erről a fantasztikus eredményről mely így kezdődött:
Még szinte csorog a ruhámból a két napos egri eső, de jól eső érzéssel adom közzé, hogy az 1997 után született fiú csapatunk megnyerte a korosztályos vidék bajnokságot, de úgy is fogalmazhatnék, hogy a Kárpát medence Kassától, Szabadkáig, illetve a Tiszától keletre eső felében nem talált legyőzőre.
Szombaton kezdődtek az események, de időben érdemes visszamenni az elmúlt év nyári hónapjaira. Kádár József és Szremkó Krisztina munkája nyomán 2009-ben már látszott, hogy egy ügyes, küzdeni képes srácokból áll a ’97-es fiú csapat. A változásokat követően Csendes Tamás lett a társaság új edzője. Bár a csapat gerince adott volt, mégis szép szakmai feladatot jelentett a „tavalyi újjak” beépítése, hiszen Korom Zénó, Kókai Tibor, Vata Gábor, Trieb András és Varga „Gaba” Gergő számára az idei lehetett a bemutatkozás éve.
A keret az 1998 után született fiúk néhány tagjával egészült ki. Harangozó Dominik és Bocskay István már tavaly is bemutatkozott, de Pellei Kristóf, Rébeli Sz. Máté, Makai Lajos 2009 nyarán kezdett el vízilabdázni.
Bíró Máté is játszott már tavaly, de kapusként 2009 őszétől került számításba és nagyon nagy örömünkre és szerencsénkre lejött az uszodába egy csendes, intelligens srác Szabics Bence személyében. Ő lett a kapusunk.
Így indult az alapozás, nagy lelkesedéssel és reményekkel. A fenti képről sokan hiányoznak a fentebb felsoroltak közül, viszont Szabó Levente, Lakatos Bence és Piti „Pityke” Dávid ott van. Ők a 1998/99-es korosztályú bajnokságban jeleskedtek az idén. Kék köpenyben guggol a képen Mácsai Dani, aki egy elhúzódó betegség miatt nem lehetett ott a szezonban, de a hírek szerint az alapozásra már újra köztünk lesz.
Várunk Dani!
Az ellenfelek
A legnagyobb ellenfél ebben a szezonban a Nagyvárad csapata volt. Tekintettel arra az újvidéki sajátosságra, hogy páratlan évben nem indítanak korosztályt, nem tudtuk a Vojvodinával összemérni az erőnket. Itt volt ellenben egy erős, jól küzdő Hódmezővásárhely, egy válogatott kapussal felálló Eger, a hol szenzációs, hol érthetetlenül enervált Szeged és természetesen csongrádi barátaink is, akik előtt nagy tisztelet, hiszen sátor nélkül dolgoznak a télen és mindig nagyon sportszerűek.
10 csapat csapott össze, sok emlékezetes, hangos, vitás, győztes vagy vesztes mérkőzésen. Jó volt és nem csak azért, mert mi lettünk az elsők.
AMIKOR CSAPATTÁ VÁLTAK A LEGÉNYEK
Az ember születésekor egyénnek születik, egy kis egónak, aki üvölt, hogy mindenki megtudja, hol van a világ közepe. Nem feltétlenül családba és nem feltétlenül közösségbe születünk. Van akinek szerencséje van és van, akinek nincs. Az óvodai és az iskolai közösség teremtés esélye mindenhol adott, de nem mindig sikerül. A sportban sem. Mégis a vízilabda egyik varázsa éppen ebben rejtőzik.
Sikerélményt kaphatsz a sporttól, jó haverokat, esetleg barátokat. Világot láthatsz és megtanulhatsz adni, tenni, gürcölni, képletesen megdögleni másokért, a társakért, a csapatért.
Szerintem Szolnokon volt a fordulópont. Azon a téli hétvégén mindenki bennünket akart legyőzni, mert nem lehetett ott a gárda meghatározó játékosa. Addig minden hétvégére nyugodtan lehetett készülni, de Szolnokon MINDEN csapat meg akarta mutatni nekünk, hogy most legyőznek bennünket. Még azok is hangosan ellenünk szurkoltak, akik nem játszottak ellenünk.
Lehet, hogy ez segített. Talán ez adott egy lökést a srácoknak. A Szeged elleni meccsen összeértek. Egymásért és a távol levő társukért hajtottak akartak és győztek. Én úgy érzem, hogy akkor váltak CSAPATTÁ. A hirtelen jött felelősség egy új dimenziót nyitott azokban is, akik addig kevesebbet tettek hozzá a meccsekhez.
NAGYVÁRAD ÉS ARAD
Szeretem Váradot. Bár sokat változott az évtizedek alatt hátrányára, mégis ha belépsz a belvárosba érezheted, hogy Szent László városába érkeztél. A kávézókba Ady Endrét és a korszak nagy egyéniségeit keresed. Hála Istennek még mindig sokan élnek és beszélnek magyarul, kedvesek, udvariasak.
A sportban nincs barátság. Sem Nagyváradon, sem Aradon. Aradon különösen nincs. Azt hiszem ezekben az ünnepi pillanatokban nem érdemes részletekbe bocsátkozni, de annyi biztos, hogy az elmúlt meccsek során megtanulták azt is, hogy miként lehet alkalmazkodni az „különböző” játékvezetői felfogásokhoz. Már pedig ez szükséges, ha hosszú távon eredményesek akarunk lenni.
AZ UTOLSÓ EGRI HÉTVÉGE
Láttál már egyben 28+23 mm esőt?
El tudtad volna képzelni, hogy az Eger pataktól homokzsákokkal védik a várost és még török sincs a közelben?
Hideg, eső, lehangoló környezet, elázott fürdőköpenyek, 15 m2-nyi meleg víz, 2 napon át. A szomszédban 9 méterre, az ország egyik legszebb fedett uszodája.
Eger – megyei jogú város.
Joggal büszke hagyományaira.
Joggal büszke a vízilabdára és bajnok jelölt csapatára (Hajrá Vidék!), de szégyellje magát az, aki nem tudta engedélyezni, hogy ebben a helyzetben 10 csapat, 140 gyerek bemehessen a fedettbe, a melegbe.
Nem, inkább fázzanak meg, vigyék el a szűklátókörűség hírét, a 100 – 200 km-ről érkezett szurkolók ázzanak 2 napig sz…á.
Ezen körülmények között zajlott az utolsó négy mérkőzés, hozzáteszem mindenkinek. Első meccs, a szomszédvár, Csongrád.
Rossz hír! Szabics Bence megsérült.
Ellentmondásos hírek érkeznek. Kificamodott az úja, lehet, hogy eltört – mondja más.
Bence eltűnt, nem is lehet, látni, lehet, hogy tényleg nagy a baj.
Mindössze 5 ponttal állunk a Nagyvárad előtt. Bence a legjobb kapus. Ha Ő nincs, akkor nagy bajban leszünk, hiszen játszanunk kell a riválisunkkal is, amely ha győz, és nekünk még becsúszik egy döntetlen, akkor vége, „csak” ezüstérmesek leszünk. Az nem lehet, tavaly már voltunk, köszönjük, most bajnokok akarunk lenni.
Szentesi Vízilabda Klub 14 - 5 Csongrád Városi Vízilabda SE
Ok. Egy már megvan. A Nagyvárad? Szintén győznek.
Jön a Hódmezővásárhely, csapatában a válogatott Barna Viktorral, aki törött úján, rögzítő kötéssel is győzelemre segítette a csapatát a Szeged ellen. Ellenünk nem játszik, a meccs sima.
Szentesi Vízilabda Klub 10-3 Hódmezővásárhelyi Vízilabda Sport Club
Szorosan tapad a Várad, ők is győznek. Vasárnap dől el a bajnokság ellenük.
Szombat este. Időben fekszik a társaság. Mindenki tudja, hogy holnap lesz életük eddigi legfontosabb mérkőzése. Márton Robi már tűzben ég, látszik rajta, hogy fejben már ott van a meccsen. Szabics Bence ugyan nem gyógyult, de ragasztószalaggal összekötve 2 úját játszani fog. Nagyobb gondja, hogy nem akar a mobilja kikapcsolódni, amin „röhög” a szoba és ez jó, hiszen oldott hangulatban alszanak el a fiúk.
Vasárnap reggel azért feszültek vagyunk. Ömlik az eső és hideg van. Ideges mindenki, nagyváradi, szentesi. Az időhöz képest nagyon sokan vannak. Hamarabb jönnek más csapatok is, hiszen tudják, hogy ez az igazi bajnoki döntő, a DÖNTŐ.
VAN KAPUSUNK
Bence sérülten is szenzációsan véd. Mindenki odateszi magát. Hárman ugrunk a lecsorgó labdákért. Szécsi Muki nyitja meg a gólok sorát, két megúszás, 2 gól. Újabb kettőt lövünk és 4-0 az első negyed. Álom kezdés.
Felébred a Nagyvárad és a következő két negyedet egyaránt 2:2-vel zárjuk. Az utolsóban 1:0 ide. Sokkal jobbak vagyunk, mint csapat és Werner Ricsi extrát játszik. Mesterhetest lő, lehet, hogy azért, mert 7-es a sapka száma is.
A nagyváradiak sportszerűen elismerik, hogy jobbak voltunk. Megnyugszunk, egy kis esőt kicsavarunk magunkból és várjuk az utolsó meccset, hogy ünnepelhessünk.
Szentesi Vízilabda Klub 9 - 4 CS Crisul Oradea
Nem megbántva az aradiakat, de az utolsó meccs csak formalitás, nem is emlékszem rá. Csendes Tomi átöltözött, rosszat sejt (igaza lett!).
Szentesi Vízilabda Klub 13 - 1 A.M.E.F.A. Arad
VÉGE! Végre vége. Hosszú volt az idény, izgalmas, küzdelmes, sokszor igazságtalan, de embert faragó és a végén büszkeséggel teli.
TESCO GAZDASÁGOS KAKAÓS ITAL.
Bárcsak elfogyott volna a reggelinél, de nem. Ennél rosszabb történt, belefojt a táskámba és eláztatta a fényképezőgépemet. Szerencsére kaptam fotókat (külön köszönet Szabics Tibinek) és most a legszebb pillanatokat megoszthatom Veled is.
Csapatsportágakban manapság nagyon nehéz eredményesnek lenni. A pénz mindent elront és befolyásol. Minél kisebb településen élsz, annál nehezebb. Ezért külön is örömteli a fiúk sikere, mert 2010-ben ez első csapat arany Szentesen, köszönet érte.
Köszönjük Tamás, köszönjük Fiúk, köszönjük Szülők!
Köszönjük a Klub valamennyi tagjának, akik segítettek, hosszan sorolhatnám, de félő, hogy valaki kimarad.
Köszönjük Szentes Város Önkormányzatának, az Üdülőközpontnak, hogy sportolhattunk.
UTÓSZÓ
Szabics Bence – kapus poszton az ÉV felfedezettje. Szerény, szorgalmas viselkedésével még sokra viheti a sportban és az élet más területein.
Varga „Gaba” Gergő játékával, a Bodrogi Bau Szentesi VK-n túl, lakóhelyének Nagymágocsnak is dicsőséget szerez. Példaértékű a teljesítménye, hiszen Gaba utazik a legtöbbet azért, hogy sportoljon.
Kókai „Tibi” Tibor – milyen szerencse, hogy a vadászkürt helyett a pólót választotta. Rengeteget fejlődött. Remekül érvényesíti fizikai adottságait, egyre jobban lő és egy kulturált, rendes srác.
Harangozó „Domy” Dominik – óriási küzdő. Egy évvel fiatalabbként is jól megállta a helyét, fontos gólokat szerzett center pozícióból, de bekkelt is ha kellett a csapatért.
Miskolczi „Öcsi” Mihály – a fontos meccseken alkot nagyot. Szombat este arról beszélgettünk, hogy 1 évvel ezelőtt a Vojvodina ellen milyen jól játszott és lám a Váradi Kőrös ellen remekül védekezett, alázattal vízilabdázott.
Bocskay „Bocsy” István – elfogultságom okán annyit írnék csak, hogy nagyon örülök annak, hogy vízilabdázik és boldoggá tesz, hogy remek közösségben sportolhat.
Werner „Ricsi” Richárd – 3 éve Sulipólón láttam először játszani. Elbuktuk a döntőt. Ricsi könnyes szemmel és összeszorított fogakkal küzdött, harcolt, győzni akart. Így ismertem meg. Látom az évek alatt a változást, a fejlődést. Mindenki látja, láthatja. Remek védekezés, pontos passzok, letisztult, nyugodt játék, hatalmas lövő erő, pontos célzás és kreativitás. Tudom, hogy Őt nem izgatja a statisztika, pedig joggal lehetne büszke rá. Tudom, hogy milyen sokat jelentett és jelent neki ez a csapat és mindenki tudja, hogy mit jelent a játéka a csapatnak. Nagyon sok mindent kellett feldolgoznia fejben és lélekben az elmúlt szezon során, de győzött és lett egy csapat. Ez a lényeg.
Korom „Zincsy” Zénó – legnagyobb dicséretet Kádár Józseftől, a Csongrád megyei VLSZ elnökétől kapta, az aranyérmek átadásakor, akik elmondta, hogy sokat javult a játéka.
Márton „Robi” Róbert – a RETTETNTHETETLEN! Az egykori Mel Gibson film angol címe (Brave Heart, azaz Bátorszív) jut eszembe Robival kapcsolatban. SOHA nem áll meg, SOHA nem adja fel, a legnagyobb szíve van. Roppant erős, megbízható. Szép volt Robi.
Papp Dominik – sokat fejlődött a védekezése és szép gólokkal segítette a csapatot. A döntő meccsen alázattal, társait segítve játszott, ami dicséretes.
Szécsi „Muki” László – gyakorlatilag szétúszta – zúzta a mezőnyt. Ha elindult labdával vagy labda nélkül megállíthatatlan volt. Pattintott lövéseivel őrületbe kergette a kapusokat. Egyre jobb a védekezése és igazi csapatember.
Rébeli Szabó „Móci”Máté – Aradon a legnehezebb pillanatokban leúszott a kötélhez és bevarázsolta a labdát középre, góól és megfordult a meccs. Szolnokon a Szeged elleni hatalmas meccsen bekkelnie kellett. Szenzációsan megoldotta. Móci egy nagyon ügyes, sokat úszó, a vízilabdát alázattal művelő srác, akire mindig lehet számítani.
Pellei „Tofi” Kristóf – ügyesen illeszkedett a nagyobbakhoz. Tofi pólókarrierje sincs még 1 éves, de már megmutatta, hogy több posztón is bevethető. Labdával is nagyon gyors, de elsősorban remek védőjátékával segítette a csapatot.
Vata Gábor – 180 km-t jött külön úton Egerbe, hogy a csapattal lehessen. Nagy szíve van, Neki is és olyan kemény, de olyan, hogy … Tudod mit, kérdezd meg az egri kapust (ha-ha).
Trieb „Andriska” András – a titkos fegyverünk. Nagyon szerették volna az ellenfeleink feltérképezni a játékát, de sajnos a sok sérülés árnyékában nem sikerült. Amikor vízben volt, szívvel – lélekkel küzdött, harcossága emlékezetes marad.
Bíró Máté – kapusként segítette a csapatot. Akkor védte a legnagyobbakat, amikor senki sem várta. Korai sérülése akadályozta meg abban, hogy többször játsszon.
Makai Lajos – Lali is 2009 augusztusában kezdett vízilabdázni. Elsősorban védőjátékával, nehéz pillanatokban is kiválóan helyt állt az idősebbek között.
Valkai „Ricsi” Richárd – Ricsi is nemrégen kezdett pólózni, de amikor bizonyítani kellett, akkor harcosan játszott. Mindeközben sikerrel tesztelte a Hervi’s biztonsági rendszerét is (ki gondolta volna, hogy az oldalajtón nem lehet kimenni)
Csendes „Tomi” Tamás – határtalan gyermek szeretete, jó szándéka körbe ölelte ezt a tehetséges társaságot. Első éves edzőként számára is kihívást jelentett a szezon és biztos vagyok abban, hogy örök emlék marad Tominak a bajnokság minden pillanata.
Dicsőséges, szép emlék. Sok sikert kívánunk Tamás további edzői munkásságához.
Szentes, 2010. 05. 31.
