CUMI

Magyar tanmese

 

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kft. Ez a Kft. az idő múltával szép lassan felcseperedett és elindult a magyar közbeszerzés rögös útján.

Így történt, hogy megnyert egy pályázatot, mely arra volt hívatva, hogy a város lakóit meg kell védenie a téli hidegtől és a nyári melegtől. Na ezt nem úgy kellett tennie, hogy nyáron mindenkit legyezett, télen pedig nagykabátot ad a lakókra, hanem az otthonukat kellett felújítani.

Bele is vágott az építkezésbe, csakhogy kevésnek bizonyult az állványa, így egy helyi atyafitól bérbe is vett egy ¼ háznyi állványzatot.

Egy szép napsütötte napon, mikor bérleti díjfizetésre került a sor, ez a Kft. szép magyar parasztlengővel beintett az atyafinak, hogy márpedig ő nem fizet. Az óta a nap óta már többször körbe fordult az óra mutatója, de csak nem sikerült a folyamatosan duzzadó tartozom szatyort telirakni csengő magyar forinttal.

Ki így – ki úgy akarta akaratát érvényesíteni, melynek az lett a vége, hogy az atyafi a tudós bagolyhoz fordult, hogy döntsön pörben.

 

 

 

És hogy, hogy jön a cumi a történetbe? Egyszerű, mert tudjuk, hogy ezt a tárgyat, aki használja, az úgy használja, hogy a szájába veszi és szopja! A Kft. cumit adott az atyafinak, de ő megunta ezt szopogatni, így a tudós bagoly segítségével visszaküldte a cumit, hogy ő már eleget szopta, szopja már ő is egy kicsit. A lakók is beleszálltak a nagy közös szopogatásba, mert a házuk addig nem újul meg, amíg ezek ketten jól ki nem szopogatták magukat, így szopják ők is a cumit.

Írhatnánk befejezésül azt is, hogy "itt a vége, fuss el véle", de a mesének itt nincs vége, mert lehet, hogy más lakók is (akaratuk ellenére) beszállnak majd a nagy közös …..

Szentes, 2010. 04. 07.

 

 

.