Ősz szakállú a gyerekek között

Szent Miklós, (december 6.) a kisázsiai Myra szent püspöke, a legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek. Az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében.

A meteorológusok ígértek havat, de abból sajnos az Alföldre nem jutott. Ez viszont nem jelenthetett akadályt egy valódi Télapónak, aki a repülő rénszarvas szánján megérkezett Szentesre, hogy az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél szolgáló katonák gyermekeihez eljuttassa a várva várt mikuláscsomagokat.

A Hegedűs László Helyőrségi klubban péntek délután minden irányból érkeztek a gyerekek az anyukákkal, apukákkal. Az ünnepség hangulatához méltóan feldíszített terembe lépve, a gyermekeket azonnal átjárta a várakozás öröme. Fenyőágak, mikulás díszek, gyertyák, a teremben elhelyezett hatalmas bordó bársonyfotel, mind azt sugallta, ide fontos vendég fog érkezni. A hosszúnak tűnő várakozás idő eltöltésére a kialakított képzőművészeti részben festhettek, fenyődíszeket, asztali dekorációkat készíthettek a kis amatőr művészek.

A lelkes munkát egyszer csak a „gong” erőteljes hangja törte meg. Ez jelezte, a várva várt műsor elkezdődik. A gyerekek gyorsan elhelyezkedtek, és nagy izgalommal várták mi fog következni. A Tücsök Zenekar hangulatos műsorral szórakoztatta a kis közönségét. Hegedültek, furulyáztak, mesét mondtak, és mindezekbe bevonták a bátrabb gyerekeket, akik örömmel énekeltek, meneteltek velük együtt.

Amikor kellően felfokozott volt a hangulat, halk nesz hallatszott a termen kívülről. Jön valaki. Ez nem lehet más, csak a…, és ekkor belépett az ajtón a hosszú botjával, a fehér szakállával, a piros ruhájában a várva-várt Télapó. A gyerekek nagy örömmel köszöntötték, és énekeltek neki. Ez meghozta a sikert, a Télapó zsákjából előkerült a varázspapírja, amelyen a névsor volt, melyik gyerek volt jó, és ki érdemel csomagot. Név szerint szólította az ajándékozottakat. Volt, aki félszegen, volt, aki nagyon bátran szaladt az ősz szakállúhoz. Egy piros csomagot és egy szép könyvet vehetett át minden apróság. Örömmel szorongatták, de a kíváncsiság még mindig meg volt. Vajon mi van a csomagban? Nem is lehetett ezt sokáig nézegetni, ki kellett bontani. Örömmel dúskáltak a szaloncukrok, csokoládék, gyümölcsök között. Megérte az idén is jónak lenni. Meghálálta a Télapó.

Befejezés előtt lehetőség volt egy-egy közös fotó elkészítésére a Télapóval, amely nagyon szép emlék lesz évek múlva a szülőknek, és boldog visszaemlékezést ad majd mindenki számára a felhőtlen gyermekkorra.

Szentes, 2010. 12. 06.