"Utam szegélyezte fák"

Szabó Csaba Helóta, Bánatkertész kiállítása

Tisztelt Utazó!

Tartson velem egy képzeletbeli erdei túrára, induljunk együtt a nyíl irányában.

Az első paravánon láthat keretbe zárt kikeletet, szőlőindát a Tisza hullámteréből, elszenesedett fenyőfa darabot mely, mint valamilyen jéghegy, úgy úszik az idő tengerében, láthat még a fény felé mutató boróka ágat, Erdély országból és lángost nyelt fenyőfa gyökeret. Következik a második paraván. Itt láthat balatoni vízfát, melyet egy vihar sodort a partra. Láthat egy keretből kikívánkozó ágacskát, a Bükkből, egy szakállas, idős borostyán szárat, egy tengeralattjárószerű tiszai vízfát, és egy keretből kitekergőző spirálfüzet a szarvasi arborétumból.

Egy lépés és itt a harmadik paraván, kezdjük a körtefa gyümölcsével, mely megérett, lepottyant és megaszalódott, mellette az apostolok sétabotja Erdélyből, de láthat még ott „műanyag fát" egy szegedi temetőből, vagy bükki korall gombát, szép barokkos keretben és egy csápot növesztő, térbe markoló platán ágat a budapesti Szabadság térről.

A negyedik paraván egy diófa kérgének belsejével kezdődik. Mellette egy kirojtolódott platán termés Tokajból, a fenyőtoboz Szegedről való, a fája alatt még József Attila is sétált. Alatta a nagy vízszintes kép platán ága a Nemzeti Színház melletti megerőszakolt, irányított növekedésű fákról egy nyesedék. A darázsfészek is fából van, a darazsak a fákról lemart famorzsalékot a nyálukkal összeragasztják és formázzák ötszöggé ( honnan tanultak ők matematikát), a szivarfa termése kereszté alakítva a Rózsa Gábor térről származik. A keretre ragadó vadszőlő indát egy vihar tépte le a falról, a kiluggalt diókéreg harkályt sejtet és valamilyen lárvát a kéreg alatt. A kis fa mint egy óriás bükk mered az égig, mint a bükki Nagymező hagyás fái, a két bükkfa szilánk pedig egy szilánkja a tavaly november 30.- i bükki nagy szélviharnak amikor 5 perc alatt 20.000 köbméter fa feküdt a földre, holtbéli tájat idézve a Vadász völgyben.

Az utolsó előtti paravánon láthat gombát a Zemplénből, egy kecses táncos lányt dióágból, egy szív alakú diót Tokajból, a keretet szűknek érző nyárfa ágat a szentesi Tisza partról és végül a legkisebb keretbe zárt életet egy rügyecskét.

Elérkezett az utolsó paraván, itt láthat tölgy gubacsot tölgyfa levélen, egy icipici tobozt ünnepélyesen keretezve, egy úszó vízi szörnyet , van itt két vízfa a Tiszából és bambuszrács által bezárt tér és egy gyönyörű zuzmós kéreg darab végezetül mely az Erdélyi havasok őszi színeit idézi szemünk elé.

Most nézzünk ki az ablakon Szentes főterére, itt is fákat láthatunk. Már lassan kezd a nedv keringésük beindulni, kezdenek ébredezni, hisz ma van a kikelet napja.

Forduljanak vissza és az első paravánon láthatnak tölgyfa hordó dongát, amelyet a föld mélye rejtett Olaszliszkán, egy időjárás megkínzott borókaágat a Retyezátból, de van itt még tokaji szőlőágacska. Láthat itt még egy hatalmas diót Szentesről vagy héjakutmácsonya elágazó szárát. A következő paravánon egy elmúlt gyümölcsfa összetekeredett kérge kezdi a sort, alatta egy útról felszedett, autók által formázott faágacska van.

Van itt még a Nemzeti Színház előtti bukszusból egy ágas - bogas ágas bogas. Mellette egy gyönyörű zuzmóval felöltöztetett ágacska a Tisza mentéről. Egy icipici ékszerként ható tüske böki a tokaji Nagy Kopaszról, egy majd húsz éve gyűjtött vasoxiddal beszínezett faszilánk Aggtelekről.

Lépjük tovább a harmadik paravánhoz. Itt rögtön szembetűnik egy harkály által ritmikusan kilyuggalt kéregdarab, van itt még négy darab Erdélyi beszélő ágacska, egy keretbe zárt élet, keretbe fagyott rügy a bükki vadászvölgyből és végül egy keretét szűknek érző platán ág Budáról.

A negyedik paraván rejteget bálna alakú vízfát, szemünkbe néző kis vakondot gyökérből, vihar tépte nyárfa rügyet, egy zuzmóval csodálatosan megpecsételt ágacskát, egy kis keretbe zárt tüskét is találhatunk itt.

És megint csak a legszebb egy csont fehérré fakult mini fa Erdélyből.

Az utolsó előtti paravánon a hárstermést mindenki megismeri, egy ág kinőtt a keretből, mindeközben egy másik ágacska belenőtt a keretbe, van itt egy hatalmas fanyíl is mely kettévágta a keretet. Mellette, amerre a nyíl mutat egy szégyenlős gyökérdarabot látunk a világ legszebb helyéről a torockói Székelykőről.

Itt állunk az utolsó paraván előtt illetve az első paraván háta mögött. Ezen van lángoló fatűz, víz koptatta fenyőkéreg, a térbe kapaszkodó szőlőkacs és egy mészkővel bevon fenyőfa szilánk. Legfölülről pedig egy keretből kinőtt mesebeli unikornis vizsgál minket.

Végül következzék a három külön álló paraván, ha ki gyönyörködtük magunkat az újonnan felújított belső térben és az orgonában, következzék az első paraván.

Ezen láthatunk a Tisza hullámteréből fagombát, a Tisza medréből vízfát, sárkányfejet vagy egy ember alsó testét a Mátrából és egy a keretből kibújó vakondot. A túloldalon szép göcsörtös fa mutatja az életerőt. Fenn az Erdélyi havasokban találni a „legnemesebb" , legjobban meggyötört faágakat, ott, ahol az év nagy részét hó borítja, lavina csiszolja a felszínt, betemeti az erdőket vastagon, szél formázza az ágakat az uralkodó széliránynak megfelelően, és mégis aki látta az égig érő érintetlen erdőket, törpe fenyveseket megérti Márai Sándor sorit a fákról a Kassai őrjárat című könyvében. Van még ezen a paravánon torockói összedőlt házból két faszilánk, egy ergonomikusan gyönyörű vízfa, zuzmó a keret szélén és egy keretből kiugró térbe nyúló gyökér torzó.

Vele szemben a középső paravánon a fakopáncs körül láthatunk taplógombát a Zemplénből, lepényfa termést a birtokomról, a Művészetek Palotája mellől platánágat és madár koponya alakú fatorzót. A túloldalt egy nagy vízszintes vízfa, mint valami őshal (latineria) úszik az idő óceánjában. Van itt még a földből kiforgatott fenyőgyökér, ami már nem a földet hálózza be, hanem a teret, és láthatunk még két V alakú elágazást, meg egy gyönyörű szőlőgörcsöt, amit talán egy pohár kiváló száraz nagytestű fehérborral tudnánk megérteni. Jöjjön az utolsó 9. paraván. Itt szintén van egy madárkoponya alakú faszobor, a V betű itt is visszaköszön, az odú várja lakóját, az S alakú ág keresi a fényt, a keretből kinövő fa várja a rá fészket rakó hosszú utat megtett madarat. Az utolsó oldalon pedig bekeretezett fadarabok vannak, minek kell a fa csörmőt bekeretezni, érdekes egy ember lehet aki mindenféle ágas — bogas, girbe — gurba, gircses — görcsös, kisebb — nagyobb tűzifának sem jó ágat bekeretez.

Hmm...valami fafejű, ágról szakadt, gyökértelen Pinokkió tehet ilyeneket.

Szentes, 2009. 03. 22.