Egy éves a parkerdő otthon

Ránéztem a naptárra, és megakadt a szemem a dátumon. November 1. Nahát! Eltelt egy év, és észre sem vettem - hallhattuk Párkányné Labádi Gabriella visszaemlékező írásában, melyet a Dr. Sípos Ferenc Parkerdő Otthon egy éves születésnapi ünnepségen olvastak fel.

Mi is történt 2008. november 1-jén? Sólyom László köztársasági elnök Svájcba utazott befektetőket keresni.  Bezárták Európa legrégebbi repülőterét Berlinben. Öt nap múlva Amerika új elnököt választ, talán az első fekete bőrűt az ország történetében. Bombariadó volt a Heves megyei közgyűlés ülésén. .... És egy minket igazán érintő hír: Megnyitotta kapuit a Dr. Sipos Ferenc Parkerdő Otthon. Ekkor tudatosult bennem, hogy egy éve dolgozom itt. Hát persze, akkor is ilyen idő volt, a falevelek sárgultak, és fűteni sem ártott. Emlékeztek kedves kollégák? Nem tudom Ti hogy voltatok vele, de az én szívem kicsit erősebben kalapált amikor beléptem az ajtón. Ideges voltam, hogy megtalálom e a helyem? Milyen lesz itt dolgozni? Szeretnek-e majd a kollégák, vagy nem? Bár az épület magáért beszélt, de lakva ismerik meg egymást az emberek, ahogy mondani szokták.

Félszáz embernek kellett megismernie egymást, rövid idő alatt. Ismeretlen nevek a beosztások mögött. Csak a ruhák színéről tudtuk, ki milyen feladatot lát el. Az volt előnyben, aki lopva hamarabb el tudta olvasni a másik mellére tűzött nevét. Így könnyebb volt megszólítani. Emlékszem, egyszer egy nevemmel felcímkézett toll másfél hét után talált vissza hozzám, mert nem tudták ki vagyok. De ahogy teltek a napok, a nevek mellé az arcok is kezdtek rögződni. Az intézményt is kezdtük megismerni. Egyre kevesebbszer találkoztunk egy egy eldugott lépcsőn bolyongó eltévedt dolgozóval, aki szerint az a lépcső amelyen elindult, mégsem oda vitt, ahová menni akart. Gondolom arra sem kell emlékeztetnem senkit, amikor kissé megszeppenve, de már egymás mellé állva énekeltük a többi városi intézmény dolgozóinak, hogy: „Mit tehetnék érted?" A kezdeti nehéz és fárasztó napok után kezdett kialakulni a „csapat". Én arra is rájöttem ki volt a legerősebb dolgozó ezekben a napokban. Bár közalkalmazottként nincs besorolva, mégis fáradhatatlanul végezte dolgát reggeltől estig...

Na de térjünk vissza a megemlékezésből napjainkba, mert eltelt egy esztendő. Az intézmény teszi a dolgát, aminek sokan örülnek öreg napjaikban. Igazi közösséggé kovácsolódtak nem csak a dolgozók, hanem az ott lakók is. Közös műsorszámok bizonyították ezt a születésnapi műsorban.

A különböző műsorszámok után jött egy nagy torta, melyen csak egy gyertya díszelgett. Nem baj, mert hát egy esztendős az intézmény, de inspirálólag hat, hogy egyre szaporodó gyertyák mutassák az idő múlását. Ezen és ezért dolgoznak az intézmény dolgozói.

Szentes, 2009. 12. 02.