Bezárt a Petőfi cuki

Lezárult egy korszak a Petőfi Cukrászda életében. A szentesi emberek kedvelt kávézója hatvan esztendő után július 1-jével bezárt. Nem örökre ugyan, csupán a szálloda felújítása idejére búcsúzik a vendégektől.

2008. június 30-án nyitástól, reggel 7 órától friss sütemények (tortaszeletek) végkiárusítása volt egységes 50 forintos áron a készlet erejéig. Horváth Zoltán nem titkolta, ezzel is szeretnék a kedves vendégek szájízét megédesíteni. Hogy emlékezzenek a 60 évre.

Mi már reggel negyed hétkor ott voltunk a cukrászdánál. Ekkor kezdték kipakolni a hűtőpultokba azt a közel 60 féle sütit, amit búcsúzóul vásárolhattak meg a vendégek.

Egyre jobban közeledett a reggel 7 óra és egyre jobban gyarapodott a várakozó vásárlók száma.

A nyitás után mindenki egyszerre csak max. 20 szeletet vásárolhatott a kedvezményes árú süteményekből és szinte percek alatt elfogytak az egész torták. Lassan teltek a percek, de annál jobban fogytak a sütemények.

Az a több száz szelet délelőtt fél 10-ig tartott ki, majd fél 11-kor egy újabb adag készült el, ami 10 percig tartott és vége. Vége a Petőfi sütinek, vége a cukrászdának, de nem örökre! A felújítás után megnövekedett eladótérrel újra vár mindenkit a Petőfi Cukrászda!

Amíg ez eljön, addig is Horváth Zoltán emlékezik vissza a kezdetekre:

- A cukrászda tudomásom szerint 1948-ban, az államosításkor nyitott a mai formájában - meséli Horváth Zoltán mestercukrász, aki az említett hatvan évből negyvenet dolgozott a Petőfiben. Még tanulóként kezdett 1968-ban a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat szentesi kirendeltségén. '72-ben már műszakvezető volt, '76-ban mestervizsgát tett, azután üzemvezető-helyettessé léptették elő, majd '81-től '93-ig az üzem vezetője lett. Azt követően napjainkig vállalkozóként üzemeltette a műhelyt és a cukrászdát.

Negyven év nagyon szép idő egy munkahelyen. Horváth Zoltánnak is sok kedves emléke fűződik az üzemhez. Azzal, hogy felvetődik a kérdés, azonmód rá is vágja: napokat tudna mesélni. Egy-két sztorit hamar felelevenít, például:

- Emlékszem egy '78-as esetre, amikor délután 2 órakor telefonáltak a Tiszti klubból, hogy a lakodalomra a nagy sürgés-forgásban elfelejtettek menyasszonyi tortát rendelni - mondja a cukrászmester. - Háromemeleteset kértek. Rohantam be a műhelybe, dolgoztunk, mint a kisangyal, és este 7 órára a menyasszony asztalán volt a torta. Megtörtént, hogy a szombati napra tervezett 200 fős lakodalomba csütörtökön jutott eszükbe, hogy sütemény is kellene. Éjjel-nappal dolgoztunk, de megcsináltuk. Olyan is volt, hogy mire elkészültünk mindennel, akkorra az ifjú pár összeveszett. Ölre ment a család, szó szerint vér is folyt, a sütemény, a torta pedig a nyakunkon maradt.

Izgalmas idők voltak, szépek is, de elmúltak. Horváth Zoltán reméli, hogy egy vagy másfél év múlva megújulva, megszépülve kinyitnak újra. A tervek szerint az üzem a pincébe kerül, a cukrászda a jelenlegi helyén marad, de nagyobb lesz. Mint a '70-es években. A Kossuth utcán és az udvar felől is terasz épül majd az üzlethez. A cukrászmester kijelenti, köszönettel tartoznak Zsohár Árpádnak, a Pendola Kft. tulajdonosának, hogy ez idáig hagyta üzemelni a cukrászdát.

- Kerülgettük egymást, mi is útban voltunk, ők is útban voltak nekünk. Azért rugalmasan megoldottuk a dolgokat. A felújítás nálunk fog elkezdődni, az üzem és a cukrászda hamarabb nyit majd, míg a szállodakomplexum többi része később kerül átadásra - tájékoztat.

- Megköszönöm a lakosságnak, hogy hozzánk jártak, hogy a vendégeink voltak, ezért maradhatott fenn eddig ez a vállalkozás - mondja búcsúzóul a cukrászmester.

Szentes, 2008. 07. 05.