Et voliá!
2008. március 28-án éjfélkor a szentesi Boros Sámuel Szakközépiskola színjátszó csoportja elindult Tarascon-ba a franciaországi színjátszó fesztiválra. Tizenkét diák és két kísérő tanár egy buszon, akik október óta minden pénteken legalább két órát töltöttek azzal, hogy gyakoroljanak, tanuljanak és létrehozzanak valami egyedit, valami igazán különlegeset. Részt vettek benne –természetesen- Önmagukért, de az iskoláért és az országért is. Magyarul énekeltek a színpadon, az előadás végén és az utcán egymásba karolva, magyarra tanítottak egy recepciós fiút, magyar hírt, magyar színt és magyar mosolyt vittek el egy idegen helyre.
A
rendezvényen a szervező ország négy csapatán kívül, spanyolok és a
magyarok vettek részt. Nyolc különböző produkcióból választották ki a
szentesi „
Lehet, hogy mindennaposak a hasonló eredmények, és talán csak egy kis csoport sikere ez, mégis, számunkra óriási dolog. A Mi fáradságunk, akaratunk és erőnk volt a darabban a tanév kezdete óta. Így Bennünket és játékunkat fogadták el azon a távoli színpadon, mikor vastapssal ünnepeltek. Az élmények mellett, olyan tapasztalatokat nyertünk az út során (még önmagunkkal kapcsolatban is!), amelyek egy örök életre felejthetetlenek maradnak.
Ezekért az élményekért, és a hit miatt, hogy ez elismerő cikkel én is megköszönhetem azt a rengeteg odafigyelést, melyet segítő tanárainktól és szüleinktől kaptunk, higgyék el megéri újra elmesélni. Elmesélni Önöknek, hogy megismerjenek belőle egy apró szeletet és elmesélni saját magunknak, hogy a bennünk pergő filmkockák nézegetése alatt újra elhihessük: történetünk Igazi Élet!
/n.ká./
Szentes, 2008. 04. 18.
