A végére kaptuk el az iramot

Legrand-MetalCom-Szentes–Első Beton Szeged 1–1 (0–1)

A két megyei együttesen a fokozott várakozás okozta idegesség csak néhány percig látszott. Erről főleg a szegediek tudnának mesélni: sorrendben háromszor csúszott el a talpuk alatt a labda. Aztán sokáig semmi. Az első kapura lövésre a 4. percig kellett várni, az első komoly helyzetre pedig a 14.-ig. Előbb Maróti, majd Kis K. került jó lehetőség elé – kihagyták. Nem úgy Rácz: a 15. percben Csúri ugratta ki Tóth Attilát, akinek lövése a kapufáról kipattant, Rácz pedig a hatos vonalról gurított a hálóba, 0–1. Bíró bravúrjai jelezték, ez a félidő a Betoné volt.

Nem tudunk gólt lőni! – szakadt ki egy szentesi drukkerből a szünetben a bánat. Aztán ő volt a leghangosabb, amikor biztatni kellett kedvenceit. Akik bizony a második húsz percre felébredtek, jobb lett a támadójátékunk, így a meccs is. Szarvas és Ábel jelentette a legtöbb veszélyt a vendégekre, a szegedi kapus, Tombácz pedig jó napot, ezáltal rengeteg hazai lövést fogott ki. A 34. percben Erhardtnak sikerült ezt a zárt védekezést feltörnie, 1–1. Egy csapásra izgalmas lett a meccs, sorban alakultak ki helyzetek – sajnos további gólok nélkül.

Szentes, 2008. 02. 06.