Öt évtized alkotásaiból

Berkecz István festőművész öt évtizedes munkásságának alkotásaiból nyílt kiállítás a Református Nagytemplom emeleti galériájában. Az előzetes bejelentkezés alapján, illetve az istentiszteletek után megtekinthető alkotások szemelvények a művész festményei közül, hiszen mint ahogyan az a megnyitón elhangzott, technikai okok miatt nem a legjobbakat tudta elhozni a tárlatra.

Berkecz István köszöntő szavaiban elmondta, megtiszteltetés számára, hogy a református templomban tekinthető meg összeállítása. Hálaadásra indította, hogy lehetősége van megmutatni munkáját egy kiállításon, melynek megszervezése közben Kovách Péter református lelkipásztor szavai szerint sok dolog kiderült az alkotóról.

– 50 év hosszú idő, sokféle utat jár be az ember, ahogyan Berkecz István is. Beszélgetéseink kapcsán két Igéről többször szó volt, melyek egyike a János evangéliumában olvasható mondat: „Odavisz ahova nem akarom.”

A festőművész életének ez az egyik jellemző vonása – mint ahogyan az a művész Szalay Róbert előadásában hallott „Hazafelé” című saját versében is elhangzott. Berkecz István sok dologgal foglalkozott, festőművész szeretett volna lenni, de családja és egyházi kötődése miatt nem mehetett képző- és iparművészeti főiskolára, ösztöndíjakat sem kaphatott, alkotói közösségekbe sem kerülhetett be. Sokféle állásban dolgozott, volt címfestő az építőipari szövetkezetben, dolgozott színházban, tanított rajzot, a vendéglátóiparban dekoratőrként tevékenykedett, illetve tervezett cégéreket és étlapokat, emblémákat, belső tereket, emlékművet, exlibriseket is.

1991-ben szerezett másoddiplomát az iparművészeti akadémián úgy, hogy nem volt első diplomája. Azonban akik megítélték, hogy elkezdheti a főiskolát, azok azt mondták, hogy fontosabb a diplománál az, amit eddig alkotott 30–35 év alatt – idézte fel életét a lelkipásztor, aki másik fontos Igeként a János 3,8-at említette: „A szél arra fúj amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Berkecz István megtapasztalhatta ezeknek a soroknak az igazságát, életében sok minden nem úgy alakult, ahogy szerette volna, elképzelte. Saját bevallása szerint sokszor méltatlankodott szívében, hogy miért kapott tehetséget, adottságot és képességet mikor nincs lehetősége alkotni. – „Valószínűleg ennek így kellett lennie.” Mindig visszatekintve értjük meg, hogy miért történtek úgy a dolgok, s ha visszanézünk látjuk, hogy így volt rendben – mondta Kovách Péter. Majd hangsúlyozta, hogy hálát adhatunk azért, hogy a művész az elmúlt évtizedekben így járhatta végig útját, hiszen a történtek benne vannak az alkotásaiban. Ha nem így történt volna, akkor a festményei sem ilyenek lennének. Hálát kell adni azért is, hogy létrehozott sok szépséget számunkra, olyan dolgokat festett meg, amelyek már nem is léteznek, vagy nem úgy, ahogy most látjuk.

Szentes, 2008. 12. 27.