HMG szalagavató
Szalagavatók terén elég zsúfolt volt ez a hétvége, mert december 5-én és 6-án is szalagot tűztek a végzősök ruhájára a Dr. Papp László Városi Sportcsarnokban.
December 6-án a Horváth Mihály Gimnázium végzősei kapták meg az "érettség előtti" utolsó figyelmeztetést a halványkék szalagot.
Közel 1700-an vettek részt a délután 3 órakor kezdődő ünnepségen mely létszám elegendő volt ahhoz, hogy zsúfolásig megteljen a sportcsarnok.
Az ünnepség a végzősök angolkeringőjével indult, majd az osztályfőnökök név szerint szólították be az osztályokat.
H. Szabó Réka igazgatónő nem érkezett "üres kézzel", mert már hagyomány, hogy egy hajdanában végzett híres gimis diák üzen a végzősöknek, és ezt az üzenetet az igazgatónő olvassa fel. Ebben az évben Fesztbaum Béla a Vígszínház színésze üzent.
Fesztbaum Béla üzenetét ITT hallgathatják meg!
Az igazgatói beszéd után a tizenegyedikesek búcsúztak a diáktársaktól, majd a végzősök nevében Gál Klára olvasta fel Ádor Edit írását:
Kedves büszke ünneplők!
Nos, itt volnánk nagy elegánsan, csillogunk a szép ruhánkban, magabiztosak vagyunk, kulturáltak és meghatott őzikeszemmel pislogunk egymásra. Senki sem gondolná, hogy alig néhány hete még egymás haját tépve egyezkedünk azon, hogy a medvebarna vagy a baba kék anyag emeli-e ki jobban a szemünk színét, hogy mennyi pöttyöt, mennyi gyöngyöt, mennyi flittert akarunk a ruhánkra, hogy cowboy kalappal tegyük teljessé az összhatást, esetleg ceruzát tűzzünk a fülünk mögé vagy virágot a hajunkba? Polipnak vagy hamburgernek öltözve akarunk táncolni? Balázs Palitól énekeljünk-e el egy vidám dalt a fináléban vagy Postás Józsitól?
Nyugalom, azért még nem kell hazavinni a fiatalkorúakat, ez csak néhány vad példa volt, hogy bemutassuk, mennyire vérre menő harcok zajlottak a színfalak mögött! Végül sokat finomodott a műsor!
Az viszont sajnos igaz, hogy hónapokon át martuk egymást mindenen, amin csak lehetett. Rosszak voltunk, igazán rosszak, nem csodálkoznánk, ha nem kapnánk ma este ajándékot a Mikulástól! Pedig most, a döntő pillanatban finoman szólva senkit se érdekel már, hogy végül milyen ruhát viselünk, milyen táncot táncolunk, milyen dalt éneklünk, mert a lényeg, hogy viseljük, táncoljuk és énekeljük! MI, EGYÜTT, csupa egész estét betöltő betűkkel!
Mikor szeressük egymást, ha nem most, a Mikulás és a szalagavatónk szent napján? Hiszen már csak egy fél évet kell aludni, aztán könnyes búcsút veszünk egymástól és ki tudja, legközelebb talán csak egy romos skót kastély mélyén, kísértetként futunk össze újra!
És ha összefutunk, akkor aztán isten óvja Skóciát, mert lesz miről nosztalgiázni! Büszkén elmesélhetjük majd, hogy ez a pár HMG-s év tökéletesen felkészített az élet minden helyzetére.
Hogy a későbbiekben mosolyogva tűrtük az összes plasztikai- és vakbélműtétünket, mert altatásban visszajöttek azok az őrült napok a még őrültebb osztálytársakkal és a még náluk is őrültebb tanárokkal!
Hogy nem rettentünk meg, mikor beragadtunk a liftbe
a liftes gyilkossal, csak előkaptuk azokat a mozdulatokat, amelyek
feltétlenül szükségesek, ha az ember
érvényesülni akar a büfé előtt álló sorban, és már meg is úsztuk a
veszélyes kalandot! Hogy bárhogy harcoltunk is ellene, csak ragadt ránk
valami műveltség a gimnáziumban és gond nélkül társaloghattunk volna
bárkivel a német romantikáról, a kálium-szuperoxidról, Mendel borsóiról,
a szinusz és koszinusz függvényről, az összes parasztfelkelésről és
boxerlázadásról, de még a tundrán zajló rénszarvastenyésztésről is, ha
bárki is ilyesmiről akart volna velünk társalogni.
Hogy annyi kész válaszunk volt a „Miért késtél?" — kérdésre, hogy sose szeppentünk meg, ha valaki számon kért minket, konfliktusmentes életünk volt.
Aztán a szeánsz végére rájönnénk, hogy sehol se volt olyan vidám az élet, mint itt, a mi régi giminkben és inkább itt, Szentes cityben csörgetnénk tovább a láncainkat! De ez a kísérteties nosztalgiázás azért reméljük még eléggé soká lesz, először is fel kellene nőnünk végre, ami nem is olyan könnyű feladat!
Meg se tudjuk számolni, hányszor kívántuk, és hányszor fogjuk még azt kívánni, hogy bárcsak mellettünk teremne egy félszemű javasasszony vagy egy csodatévő rabbi és megmondaná, hogy mit kéne tennünk, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy szeretnénk. Jobbra vagy balra? Igen vagy nem? Fej vagy írás? Kő, papír vagy olló?
Lehet, hogy csodatévő rabbikkal és javasasszonyokkal nem szolgálhat nekünk a sors a mai napon, de ma nincs is rá szükségünk. Hiszen itt vannak a mi tizenegyedikeseink, akik mindjárt átitatnak minket pozitív energiával és a szívünk fölé tűzik azt a hupikék, neon zöld, szív piros vagy kanári sárga szalagot. Ugyan ki emlékszik már, milyen színben egyeztünk meg végül? És ugyan, kit érdekel? Akármilyen színben pompázik, szerencsét hoz!
Kinagyítható!
Mint ahogy azt megígértük, a "Mikulásnak" köszönhetően a HMG szalagavatóján készült fotókat is nagy felbontásban élvezhetik az érintettek! Az alábbi linkre kattintva elsőként galériákba rendezve láthatók a fotók, de értelem szerűen mindenki megtalálja a nagyobb felbontású képeket a galériák alatt található linkeken keresztül! Előzetes tervek alapján csak egy hónapon keresztül élvezheti mindenki ezt a lehetőséget, mert utána a szerver terhelésének csökkentése miatt töröljük a nagyfelbontású képeket!
A szalagavató képgalériái az alábbi linken tekinthető meg!
Szentes, 2008. 12. 07.
