Még mindig nincs meg!

Pontosítjuk az eltűnés körülményét!

Elég rosszul kezdődött számomra az idei tanév! Még mindig nem került az az MP3 felvevő, amely eltűnt a HMG tanévnyitóján!

Ez ügyben a tegnapi napon (2007. szeptember 12-én) beszélgettem a HMG igazgatójával Inokai-Tóth Lászlóval, aki sajnálatát fejezte ki. Beszélgetésünk során nehezményezte, hogy a cikk rossz fényben tünteti fel az iskolát, pedig nem ez állt szándékomban. Megegyeztünk, hogy az eset pontos leírását közlöm itt a Mozaik hasábján, hogy akik félreértették előző cikkemet, azok pontos képet kapjanak a történtekről.

Íme a történet:

2007. szeptember 3-án 7 óra 16 perckor érkeztem meg a gimnáziumhoz. Úgy terveztem (és több újság is így kérte), hogy az iskolába készülő diákokról is készítsek képeket. Ez meg is történt, majd beléptem az iskola főbejáratán, hogy megörökítsem a tanévnyitó ünnepséget.

Először az udvarra mentem, hogy tájékozódjak a helyszínről, hogy hogyan van behangosítva, merre állnak majd a diákok, hogy a fénykörülményekre is fel tudjak készülni.

Mivel a tanévnyitó ünnepség hanganyagát fel kívántam venni, kerestem egy olyan pontot, ahonnan a teljes hang (hangzás) megörökíthető. Ekkor csak pár diák volt még az udvaron, de ők az épület kijáratánál álltak. A legjobb helynek (később kiderült, hogy rosszul döntöttem), az iskola könyvtárának tövében található kézilabda kaput találtam. A kapufa felső lécére helyeztem a ketyerémet, melyet két iskolai dolgozó is látott. Hangzás szempontjából ezt találtam a legjobbnak, valamint az udvar egész területéről jól látható, szemmel tartható.

Amikor a diákok kezdtek gyülekezni az udvaron, többször is odanéztem és a helyen volt a felvevő, majd amikor láttam, hogy a kapuig elnyúlik a diáksereg akkor igyekeztem oda, hogy felhívjam a figyelmüket, hogy ott van a készülékem, tehát ne lökdössék a kaput, nehogy leessen. Ekkor még láttam, de amikor a pályára értem, már nem volt ott.

Siettem, hogy hátha leesett, de amikor láttam, hogy hűlt helye, az ott lévő osztály osztályfőnökétől azt kértem, hogy kérdezze már meg a diákokat, hogy látta-e valaki az MP3 felvevőt, vagy esetleg valaki „megtalálta-e”? Erre azt a választ kaptam, hogy „Nem tudok mit tenni az ügyben!”. Szóval nem kérdezte meg az osztályt! Hát felkaptam a vizet, hogy egy osztályért felelős ember erre nem képes! Nem adtam fel, mert az ott álló többi osztály osztályfőnökeit is megkértem, (valamennyit ismertem) és ők készséggel próbáltak segíteni, valamint az a több mint száz diák, akikkel az iskolai fotózások során ismerkedtem meg. A hír gyorsan terjedt, mert mire az ötödik osztályhoz értem, már azzal fogadtak, hogy hallották, hogy keresem, és utána kérdeznek.

Ezután elkezdődött az iskola évnyitója, mely alatt szóltam az igazgatóhelyettesnek, aki biztatott, hogy majd az ünnepség végén bemondják hangosbemondóba és biztosan meglesz.

Végigfényképeztem a rendezvényt, majd a végén közöltem az igazgató úrral az esetemet és kértem, hogy az ünnepség végén kezdődő tanári értekezleten tájékoztassa az osztályfőnököket az esetről, és közöltem, hogy engem nem érdekel, hogy ki vitte el vagy találta meg, csak az a fontos, hogy meglegyen, mivel ez az egyik munkaeszközöm.

Még aznap visszamentem, az iskolába, hogy hátha előkerült a felvevő, de nem látta senki!

Ebből a cikkből kiderült, hogy sokan próbáltak segíteni, de a mai napig nem került elő az eltűnt készülék.

Az igazgató úr megígérte, hogy valamilyen módon megpróbálják ezt a problémát orvosolni és nagyon sajnálják, hogy ez az eset megtörtént, amit én is sajnálok, mert igazából most kezdődik a program évad, ami azt jelenti, hogy több olyan rendezvény lesz, amit érdemes megörökíteni az utókornak.

Szentes, 2007. 09. 12.