*** NAGY szentesi sportKÖNYV ***  

Ambrus Erzsébet – kézilabdázó

(Szentes, 1948. nov. 1.) Szülei: Ambrus Sándor vegyipari szakmunkás, Hatvani Erzsébet orvosasszisztens.

Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett (1967), Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán matematika-kémia szakos tanári oklevelet (1972), Budapesten a Testnevelési Főiskolán kézilabda-edzői képesítést (1978) szerzett.

Szentes külterületén tanító, tanár (1967-1971), Damjanich utcai Általános Iskola tanára, igazgatóhelyettese (1971-1992), Polgármesteri Hivatal művelődési osztály tanulmányi előadója (1992-1993), Klauzál Gábor Általános Iskola tanára (1993-tól).

Szentesen a Pedagógus Fáklya SE (1962-1969), a Szentesi Kinizsi TE (1970-1975), Kontakta SE (1976-1977) kézilabdázója. Edzői: Kanász Nagy Imre, Szabó Zoltán (1964-1972), Krám Lehel (1973), Keserű Károly (1974-1976), Csányi Andor (1977). Eredményei játékosként: NB II 3. hely (1970,1971, 1972,1974,1975), MNK országos 16 között (1969), vidék legjobb 8. hely (1971), edzőként: NB II 1. hely (1978-1981).

Megyei és területi ifjúsági válogatott (1964-1966).

A Kontakta SE edzője (1978-1987). Tanítványai: Kerekes Antónia (1978-1979), Mucha Edit (1978-1980), Elek Julianna (1979-1982) magyar ifjúsági válogatott játékosok.

OTSH Kiváló Munkáért kitüntetést kapott (1983).

1-2. kép: Tablók a „hőskorból” (kinagyítható)

"Nagyon sokat köszönhetek a sportnak. Elsősorban a sportbarátokat, akikkel a kapcsolat, az egymásra figyelés, egymás segítése azóta is mindennapos, minden egyéb barátságnál mélyebb. Sportolóként utazhattam az ország minden tájára, de még külföldre is. A csapattal együtt nézhettünk és szurkolhattunk végig két világbajnokságot. Minden edzőtábor, minden felkészülési torna, kupa, vagy maguk az edzések, az edzőmeccsek, bajnoki mérkőzések annyi felejthetetlen élményt nyújtottak, örömet szereztek, amit leírni, elmondani nem lehet, de a csapat tagjaival és vezetőivel felidézni csodálatos és örök, el nem múló emlék. Biztosan nagy dolog egyéni versenyzőként is nagyot alkotni, de a csapatsport varázsa számomra sokkal nagyobb. Tartást, önbizalmat ad, fegyelmet, akaraterőt növel, megtanít az alkalmazkodásra. Érzékennyé tesz másokkal szemben, megtanít a másik ember tiszteletére. Általános iskolás koromban atlétikában is felfigyeltek rám, aránylag ügyesnek számítottam a teniszpályán, gimis koromban a kosárlabdában vagy fociban, de a kézilabdázástól elszakadni nem tudtam.

 Ugyanígy nem tudtam elképzelni azt sem, hogy más csapatnál, vagy más városban játsszam, pedig ajánlatok voltak, több neves NB I-es klub is megkeresett. Sosem bántam meg, hogy itt maradtam.

Sportvezetőnknek, Oltyán Lajosnak köszönhetem, hogy pedagógus lettem. Számomra ez volt a másik, az életemet meghatározó dolog. Amikor az aktív játékot abbahagytam, már nem csak matematikát és kémiát, hanem kézilabdázást is taníthattam az iskolában. Örülök és nagyon büszke vagyok arra, hogy aktív részese lehettem Szentes legeredményesebb kézilabdás korszakának."

3. kép: KISZ Kupa - 1981. március 21-22. (kinagyítható)
Álló sor balról jobbra: Badár László, Bors Erzsébet, Bodrogi Anita, Marozsán Márta, Kőte-leki Zoltánné, Marozsán Eszter, Ambrus Erzsébet, Oltyán Lajos, Specker Edit. Guggolnak: Elek Julianna, Mandl Alice, Horváth Piroska, Fekete Ágnes, Erdőháti N. Zsuzsa, Hódi Etelka, Madar Márta. Hiányzik a képről: Orosz Julianna, Papp Ildikó

Bodrits István – 2006