Kigyulladt a tűzoltólaktanya tornya

2006. november 10-én a déli órákban feltételezhetően elektromos zárlat miatt kigyulladt a tűzoltóság tornyának második emelete. Az emeleti ablakon és a lépcsőház ajtaján hömpölygött a füst. Az észlelés után elindult a riadólánc, és a lánglovagok autóra pattantak, csakhogy nem kellett messzire menniük, mert a tűzoltóság hátsó kapuján robogtak be.

Azonnal gázálarcokat vettek fel és sugárcsövekkel a kézben mentek oltani, és az egyik társukat menteni, aki utolsó lélegzetével segítségért kiáltott. A gyors beavatkozásnak köszönhetően nem csak a sérült és addigra már eszméletlenül fekvő társukat mentették ki, hanem az épületet is megmenekült. A nagy riadalomnak egy tartós szellőztetés vetett véget és amikor mindenki felocsúdott a riadalomból tapsot hallhattunk a laktanya udvarán.

De kik is tapsoltak? Hát a társak a volt kollégák, mert ezen a napon rendezték meg a tűzoltók a nyugdíjas találkozójukat, melyet idén a csongrádi kollégákkal közösen szerveztek.

A fent leírt eset csak a fantázia szüleménye de ez volt a gyakorlat témája, amit a egykori társak néztek meg. Immáron hagyomány, hogy a "nagy öregeket", akik már a nyugállományi kötelékben teljesítenek szolgálatot az aktív kollégák nyugdíjas találkozóra invitálnak a laktanyába.

 Kinagyítható

Ezen a találkozón egy kis kötetlen beszélgetés, a régen látott ismerősökkel való találkozás a cél, de alkalmat ad arra is, hogy bemutassák a legújabb fejlesztéseiket a volt kollégáknak. Ez a találkozó és az itt tartott bemutató azért is fontos a tűzoltóknak, mert ekkor szakértő szemek figyelik az oltás és a mentés minden fázisát.

Az udvari gyakorlat megtekintése előtt fehér asztal mellett találkoztak a volt társak, ahol elsőként Kajtár István tűzoltó alezredes a szentesi laktanya parancsnoka köszöntötte a meghívottakat. A két város (Szentes-Csongrád) most is közösen ünnepelte meg a nyugdíjasaikat, mert az idők során számos olyan eset volt körzetünkben, amikor egymást (ki)segítve dolgoztak.

Szentes, 2006. 11. 14.