Ballagási körkép V.

 

(kevés szöveggel)

Horváth Mihály Gimnázium

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most búcsúzunk és elmegyünk, de előtte szónokolunk

Tisztelt ünneplők és ünnepeltek! A ballagó 12. B nevében szólok önökhöz/hozzátok.

 

Azt szokták ilyenkor mondani, eljött a búcsú pillanata. Jó lenne, ha igaz lenne, csak érettségi is lesz idén, lesz még miért bejárni ebbe a szép nagy épületbe. Mindenesetre megköszönjük mindenkinek a munkáját, aki négy évig képes volt elviselni bennünket. Köszönünk mindent tanárainknak, akiket egyáltalán nem hatotta meg az, hogy sohasem akartunk dolgozatot írni. Köszönünk mindent az iskola többi dolgozójának, akik azon munkálkodtak, hogy ne járjunk térdig szemétben vagy ne omoljon a fejünkre az épület. És köszönünk mindent szüleinknek, mert amíg a tanár több mint száz diákkal üti el az idejét, a szülő csak egyre-kettőre összpontosít, de arra túlságosan is.

 

 

 

Azt szokták ilyenkor mondani, eltelt négy év. Jöttünk, láttunk, továbbmegyünk. Nem váltottuk meg a világot, egy osztály vagyunk a sok közül, de most nagyon fontosnak érezzük magunkat. Minket is stílusosan fölakasztanak az iskola falára, hogy akár 100 évig mosolyoghassunk le a jövő diákjaira. Meg a mostaniakra is, akik jövőre is itt üthetik el felesleges idejüket. Tőlük is búcsúzunk. Mi megyünk, ők jönnek a helyünkre, nem lesznek üresek az iskola falai.

 

 

 

Azt szokták ilyenkor mondani, az iskola életre nevel. Hogy sikerült-e, majd kiderül 10-20 év múlva. Mindenesetre a négy év alatt megtanulhattuk, hogy a háromnegyed nyolc helyett megfelel a 7:50 is, kitapasztaltuk a tanárok tűréshatárát, nyomon követhettük az infláció alakulását a büfében, körbecsodálhattuk az iskola kegytárgyként mutogatott projektorát. Megtanultuk hogy lehet kijátszani a kapuügyeletet, meg azt, hogy melyik bicikli melyik tanáré, hogyan lehet kenut süllyeszteni, szóval egy csomó olyan dolgot, aminek máshol nem vesszük hasznát.

 

Azt szokták ilyenkor mondani, előttünk áll az új, kétszintű érettségi. Sok a kérdés, sok az izgalom, kísérleti egerek szerepében vagyunk, és nem vígasztal minket, ha rajtunk kívül a minisztériumban is bukást jelenthet egyeseknek ez. A következő évfolyam majd tanulhat a hibáinkból. Hogy mindebből mi lesz, kiderül jövőre ugyanitt, ugyanekkor, csak a szereplők változnak. Én nem is húzom tovább az időt, a szó a stúdióé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hagyománnyá vált, hogy a ballagáson átadják a Csörgősapka díjat, amelyet a legkiválóbb drámai tagozatos diák kap meg. Idén (2005) Ruzsik Katalin érdemelte ki ezt a díjat, melyet Csapiné Matos Ibolya tanárnőtől vehetett át.

 

Szentes, 2005. 05. 04.

 

.