Már 20 éve nincs köztünk

"A homály ellen szólok a reménység nevében."

A gimnázium első emeleti folyosóján 1987 óta egy márványtábla látható, rajta egy Paul Éluard idézet: "A homály ellen szólok a reménység nevében."

Az emléktábla előtt naponta járnak el a diákok és a tanárok, de nem sokan tudják, hogy ki üzen nekik.

Ki más üzenhetne a diákoknak, mint Greskovits Péter a Horváth Mihály Gimnázium egykori diákja, aki 1985. május 16-án a Himalája 7000 méteres magasságában, a Himalchuli East meghódítása közben, életét áldozta barátjáért.

Már 20  esztendeje, hogy nincs köztünk Greskovits Péter szentesi hegymászó.

2005. május 18-án az érettségik kellős közepén a nagyszünetben rendeztek az utódok egy kis megemlékezést, mellyel tisztelegnek elődjük és annak hősiessége előtt.

Péter gimnáziumi osztályfőnöke Tóth János így írt egykori diákjáról:

Szerény, csendes, barátkozó természetű diák volt. A tantárgyak közül a kémiát szerette legjobban, de szabadidejében teniszezett, úszott, futott és rengeteget olvasott. Gimnazistaként végigjárta az országos Kék-túra több mint 900 km-es útvonalát. De érdekelte a képzőművészet is, ő maga is festett. Érettségi után Szegeden autóvillamossági műszerész bizonyítványt szerzett, ezután két évig dolgozott a Medikémiánál, majd bevonult katonának. Leszerelés után, 1975-ben beiratkozott a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti fakultására. Szakvizsgája után a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgozott. Az egyetemen - ahol a tanulás mellett arra is telt erejéből, hogy rektori nagydíjas tudományos dolgozatot készítsen -, ő volt a sportélet szíve. Karok közötti vízilabda bajnokságot szervezett, nevezetessé vált kocogó- és futómozgalmat indított, kosárlabda csapatot verbuvált, és többnapos gyalogtúrákra vitte társait.

A hegymászást utolsó egyetemi évében kezdte el. Volt katonatársa, legjobb barátja, Csanádi Sándor vitte először a hegyek közé. Az évek során megmászták a Tátra, az Alpok, a Fogarasi havasok és a Kaukázus szikláit. Ettől kezdve lemondásokkal teli, hősies életet élt. A hegyekben embereket mentett, végiggyalogolt száz kilométert pihenés nélkül és futott ötvenet, úszni járt, és gőzben edzette magát. A segítségnyújtás és a szeretet, az önmagunkon uralkodni tudás és a türelem, a letisztult gondolatok és a megértés váltak lényegévé. 1985. május 16-án a Himalája 7000 méteres magasságában, a Himalchuli East meghódítása közben, életét áldozta barátjáért, Csanádi Sándorért, akivel egy hóviharban örökre eltűntek. Hagyatéka - naplók, gondolatokat, tájleírásokat őrző feljegyzések, hegyekről készített gyönyörű fotók, egy füzetrevaló, általa kidolgozott receptgyűjtemény - egy felfedező és másokért tenni akaró, hősies életre emlékeztet.

Szentes, 2005. 05. 21.