Néphagyományőrző óvodák országos találkozója
Szentendre, Sárospatak, Jászszentlászló és Paks után Szentes először adott otthont a Néphagyományőrző óvodák országos szakmai tanácskozásának 2005. április 23-án.
„Amióta bejöttünk a Kárpát-medencébe, hagyományainkból sosem engedtünk. Ezért is jó, hogy Önök most itt vannak, és a néphagyományaikat óvodáikban is őrzik.” - ezekkel a gondolatokkal köszöntötte Szűcs Lajos alpolgármester a hagyományőrző óvodák hetedik találkozójának résztvevőit.
Az értékmegőrzést fontosnak tartó óvodapedagógusok 2000 áprilisában hozták létre egyesületüket, a 270 fős tagság vezetője dr. Váginé Farkas Ágnes. A gödöllői óvónő céljaikat így fogalmazta meg: „Elcsúsztak értékeink, a hagyományok pedig háttérbe szorultak. Az egyesület azoknak az óvónőknek az összefogásából alakult, akik fontosnak tartják a népdalok, népmesék, népi játékok és kézműves technikák megőrzését, és a gyerekeknek való átadását.”
A helyi szervezők a város néphagyományait akarták megismertetni az ország negyven településéről, valamint a határon túlról (Beregszász, Székelyudvarhely, Vajdaság) érkezett vendégeknek.
Garainé Szász Katalin óvónő 1990 óta foglalkozik a népi hagyományokkal, akkor végzett ugyanis mint népi játék és kismesterség oktató. A képzésen tanultakat folyamatosan adta át kolléganőinek, így az óvoda fokozatosan alakult át hagyományőrző óvodává.
Az ottani munkát a vendégek is megtekinthették, egyrészt a nyitó napon, az ifjúsági házban bemutatott óvodások műsorán keresztül, másrészt az óvodában tett látogatás során.
A kézműves technikák elsajátítására is fordítottak időt, a szentesi tanácskozás témája ugyanis a vizuális nevelés volt.
Ebbe a szövéstől a körmön fonáson át a gyöngyfűzésig, a szalma, fűz, gyapjú és len felhasználásától a batikoláson át a bőrözésig sok minden belefér. A gyerekek pedig ügyesek, meg tudják tanulni még a legnehezebb technikát is, ha az óvónő rátermett a feladatra.
A szakmai tanácskozás két napján neves előadók előadásait hallgathatták meg a népi kultúrát őrző óvópedagógusok, ezáltal elsőként "Őskép- avagy a gyermek vizuális emlékezete és a népművészet" címmel Láposi Teréz néprajzkutató, a Debreceni Vojtina Bábszínház látványtervezője, majd "A népi kultúra hagyományainak éltetése a vizuális, ábrázoló tevékenységek gyakorlatában" címmel Faust Dezsőné Brunszvik Teréz-díjas óvónő tartott előadást.
A találkozó másnapján "Mesekönyv, rajzfilm, gyermekközösség" címmel Jankovics Marcell író előadását hallgathattuk meg, aki a igényes mesekönyvek mellett érvelt, mert nem is tudjuk elképzelni, hogy mennyire fogékonyak a gyerekek a mesekönyvekre, amelyet a mai rohanó világ szinte kezd elzülleszteni. Igaz az igényes könyv drága, de jó példa, hogy egy-egy féltve őrzött jól illusztrált mesekönyvre mindenki emlékszik, és ezt a maradandó emléket kell a mai napig megőriznünk.
Szentes, 2005. 04. 28.
