Erzsébet napi ünnep

2005. november 19-én Erzsébet napján ünnepi megemlékezést tartottak a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában, ahol megemlékeztek MAGYARORSZÁGI SZENT ERZSÉBET-ről a betegek, árvák és szegények gyámolítójáról, az ispotályok védőszentjéről.

Az ünnepség elején Kiss Dávid 8. b osztályos tanuló olvashatta fel ünnepi megemlékezését, melyet a tanári kar a legjobban megírt beszédnek értékelt a beszédíró pályázaton.

"Ezen a napon azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk egy hősről. Ő nem volt katona, sokkal több volt annál: szent volt. Árpád-házi Szent Erzsébet. Mégis hős, mert képes volt szakítani a gazdagsággal, a jóléttel, a pompával, azért, hogy a szegényeken és éhezőkön segíthessen, leprásokat gyógyíthasson. Mindezektől nem undorodott, és nem felt attól, hogy elkaphatja a betegségeket, és esetleg bele is halhat. Sőt egész életében a rászorulókon segített.

Egy szerzetes így kezdi Szent Erzsébet életrajzát:

„A tiszteletre méltó és isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag.”

Erzsébet Magyarországon született, atyja II. András magyar király, édesanyja merániai Gertrúd volt. Már nagyon fiatalon hozzáadták Thüringia leendő grófjához, Lajoshoz. Annak ellenére, hogy ez érdekházasság volt, egymásba szerettek. Azonban Lajosnak meg kellett tapasztalnia, hogy felesége szívét nemcsak ő birtokolja, hiszen Erzsébet Istennel is eljegyezte magát. A férje nem botránkozott meg ezen.

Lajos 1227-ben keresztes hadárat során meghalt. A tragédiát Erzsébet előre megérezte, s így imádkozott férje koporsójánál: „Istenem, te tudod, mennyire szerettem az uramat. Odaadnám érte az egész világot, ha visszanyerhetném. De akaratod ellenére nem akarom visszahívni még akkor sem, ha csak néhány hajszálamat kellene adnom érte.”

Ebben is Erzsébet Isten iránti határtalan szeretete nyilvánult meg.

Lajos oltalma nélkül nem folytathatta tovább addigi életét, ezért gyermekeivel elhagyta a várat. Őket nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tudja megfelelő módon felnevelni.

Özvegyi javaiból ispotályt létesített Marburgban, és élete végéig a rászorulókat segítette. 1231. november 16-án betegség miatt elhunyt. Marburgban temették el. Már akkor is annyira tisztelték, hogy négy évvel a halála után szentté avatták. 800 év után még a mai napig is nagy becsben tartjuk emlékét, hiszen nem született ennyi év alatt még egy olyan ember, aki többre tartotta volna a szegénységet a gazdagságnál.

Ma is ezt kellene elsődleges érteknek tekintenünk, hiszen a gazdagok folyton azon törik magukat, hogy több legyen a vagyonuk. Egymás segítése ma is mindennapi feladat kellene hogy legyen, hiszen sokszor elmegyünk az utcán, az iskolában bajban levő embertársaink mellett, anélkül, hogy akár rájuk is néznénk. Ha Szent Erzsébet köztünk élne, nem szólna ránk, de helyettünk is segítene rajtuk.

Kérlek Benneteket, figyeljetek társaitokra, szüleitekre, nagyszüleitekre, testvéreitekre, tanáraitokra ezen túl szeretettel, megértéssel, jósággal!

Tisztelt Hallgatóim! Úgy érzem, hogy csak büszkék lehetünk arra, hogy az iskolánk névadója Árpád-házi Szent Erzsébet."

Szentes, 2005. 11. 25.