Szüreti bál Szentesen

 

 

2005. október 9-én a Siketek és Nagyothallók Szentesi Csoportja (SINOSZ) és a Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület tagjai szüreti bált rendezett a Központi Kollégium éttermében.

Szeptember Magyarországon a szüret hónapja, október pedig a szüreti mulatságoké, ilyenkor a szőlőtermelő vidékek a borünnepektől és a szüreti báloktól hangosak.

A báli bemelegítésként magyar nótát, operett dallamokat és cigány dalokat hallgatott a báli közönség Monzinger Ferenc előadóművész előadásában, akit a kisbíró követett a bál kezdetének kidobolásával.

 

Közhírré tétetik!

Aranyos, gyémántos, cukros szájú mamák,

Végtelen, unalmas, zsörtölődő papák,

Jázmin viráglelkű, kedves szép leányok,

Kocsmából kidobott mulató zsiványok,

Kétnapos kisbabák, százesztendős vének

Ide hallgassatok: VÉGET ÉRT A SZÜRET!

 

 

A SINOSZ-osok gyermekek módjára izgultak a rendezvény sikeréért. A fő attrakció persze mi is lehetett volna más mint a szüret, ami nem volt mindennapi. A fogasokra felkötött szöggel kivert cseréplécekre kerültek a fürtök, amelyek nem voltak zsákbamacskák, mert a nejlonon keresztül láthattuk, hogy egyszer tényleg szőlőt, máshol pedig sárgarépát, almát, körtét, gyökeret vagy éppen hagymát rejtett.

 

 

A fürtökre csőszök vigyáztak, hogy a bálozók le ne lopkodják a venyige gyümölcsét, amit mondanunk sem kell, hogy mind egy szálig eltűntek. Büntetlenül nem lehetett szüretelni, mert akit rajta kaptak annak 50 csilingelő forintot kellett fizetni "büntetésként". A szüret végeztével jólesett az ebéd, ami után közösen gyakorolták a hordók dongái közötti fürttaposást a táncparketten.

 





























































Húzd az egér nyilát a képekre!

Szentes, 2005. 10. 13.

 

.