Ég a határ!

Tűzgyújtási tilalom és tarlóégetés!

 

Tűzgyújtási tilalmat rendelt el szombattól 2004. július 23-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ezt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kezdeményezte, miután az elmúlt időszakban a korábbinál kétszer-háromszor több riasztás érkezett a tűzoltósághoz. Az FVM közleménye szerint az erdőkben és az erdőterületek határától számított 200 méteren belül - beleértve a kijelölt tűzrakó helyeket is -, valamint a közutak és vasútvonalak mentén a fás területeken tilos mindennemű tűzgyújtás, beleértve a parlag- és gazégetést is. A tűzesetek megelőzése érdekében kérik a közúton és vasúton utazókat, hogy ne dobjanak ki égő cigarettát az ablakon. Aki a tilalmat megszegi, szabálysértést követ el, és pénzbírsággal sújtható.

 

 

Az elmúlt napokban igen sokszor hallhattuk a szentesi tűzoltók szirénáját, amikor a határba vonultak tarlótüzeket oltani.

A tarlóégetés a szántóföldi növénytermesztés egyik legvitatottabb „munkafolyamata”. Számos előnye van, ugyanakkor lényegesen több az olyan hátrány, amely feltétlenül átgondolásra kell késztessen mindenkit, aki élni kíván vele. Az égetés támogatói azzal érvelnek, hogy elpusztítható a gyommagvak, a kártevők és a kórokozók nagy része. Ezzel szemben a valóság az, hogy a pusztítás csak a felszínre, illetve az alatta lévő néhány centiméter rétegre terjed ki. Ugyanakkor az égetés során károsodnak a hasznos bioszervezetek is, megbomlik a környezet biológiai egyensúlya, és nem elenyésző a vadak pusztulása sem.

 

Hazánkban a kalászos gabonák betakarítása a nyári mezőgazdasági munkák legnagyobb körültekintést, figyelmet és leggondosabb szervezési munkát igénylő része. A gabona betakarításával azonban a technológiai munkálatok korántsem érnek véget, ugyanis a visszamaradt tarló is gondos és szakszerű kezelést kíván.

Monokultúrás termelés esetén régebben a gabonatarlók felégetése jelentett alkalmazható kényszermegoldást. Ugyanis a búza búza utáni termesztésben a fuzárium (Fusarium spp.) és egyéb gombák (Gäumannomyces graminis, Pseudocercosporella herpotrichoides) okozta megbetegedések előfordulási gyakorisága így lényegesen csökkenthető.

 

 

 

A 80-90-es években a települési jegyző hatáskörébe tartozott a tarlóégetés engedélyezése. Akkor csak növényvédelmi célból lehetett a tarlót felégetni, s azt is csak abban az esetben, ha az égetés kisebb környezetterheléssel járt, mint egyéb más beavatkozás. Jelenleg azonban a 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról a következők szerint rendelkezik: 11. § (4) „Lábon álló növényzet, tarló, illetve növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése tilos, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik”.

Szentes, 2004. 07. 26.

.