ZSÁKOLÓSHOW

Szentesi sikerrel

A Budapest Sportarénában rendezik meg 2003. december 20-án a Kelet-Nyugat All-Star Kosárlabda Gálát. Erre a rendezvényre minden kosárlabda rajongónak szinte kötelező volt a megjelenés, mert a sportág "krémje" képviseltette magát ezen a rangadón. Az est fő mérkőzésén az ország két fele (kelet-nyugat) mérte össze tudását, de számunkra (szentesieknek) nagyobb sikert jelentett a kísérő rendezvényként megrendezett zsákolóshow.

Ezen a versenyen indult egy 20 esztendős szentesi fiatalember - Gergely Gábor - , aki "amatőr?" szinten űzi a kosárlabdát. A zsákolóshow-ra a helyszínen is lehetett jelentkezni, de Gábor az országban több helyen megrendezett ilyen jellegű versenyek megnyerésével garantált nevezést kapott. A délelőtt folyamán lebonyolított amatőr versenyt megnyerve kapott lehetőséget a délutáni profi zsákolóshow-n való részvételre. Itt már öten küzdöttek, ill. zsákoltak a győzelemért.

- Kik voltak ez ellenfeleid?

- A profi döntőnek öt résztvevője volt. Négy amerikai profi kosárlabdázó és jómagam. Csak úgy zárójelben jegyezném meg, hogy négyük közül hárman 2 méter feletti testmagassággal rendelkeztek, és igazán törpének tűntem mellettük a magam 186 centiméterével.

- Milyen gyakorlatot vagy nyugodtan mondhatjuk, hogy produkciót mutattál be?

- Szerencsére csapattársaim és barátaim is elkísértek a versenyre, és az ő segítségükkel mutattam be az első zsákolást, ami úgy nézett ki, hogy hármójukat átugorva vettem célba a kosarat. Második produkcióként pedig elrugaszkodás után 360 fokban fordultam meg tengelyem körül, majd zsákolás.

- A te magasságoddal szép teljesítmény az elér eredmény, de honnan ered ez a rugalmasságod? Kérdezhetném úgy is, hogy reggelire talán spirál rugót szoktál enni?

- Spirál rugót nem, és előző életemben nem voltam zerge, hanem ennél racionálisabb a magyarázat. Négy esztendővel ezelőtt egy szerencsétlen balesetben eltörtem a bokámat, amit úgy raktak össze csavarokkal. A lábadozás alatt annyira elernyedt a vádlim, hogy rossz volt ránézni a lábamra. Ekkor elkezdtem edzeni, ami annyit jelentett, hogy egyszerű lábujjhegyre állást csináltam azért, hogy egyformák legyenek a lábaim. Pusztán csak hiúsági okok vezettek, de a végén úgy megerősödött a lábam, hogy ezáltal tudok ekkorákat ugrani.

- Azzal még nincs vége a sztorinak, hogy az amatőrök versenyét megnyerted. Milyen eredményt értél el a fináléban?

- A profik döntőjében sikerült bejutnom a szuperdöntőbe, ahol már csak ketten versenyeztünk az elsőségért. Az ellenfelem Carl Mitchell, 206 cm-es amerikai játékos volt, aki mögött két ponttal lemaradva a második helyen zártam a versenyt.

- Milyen tervekkel vágsz neki a hétköznapoknak?

- Jelen pillanatban benzinkúton dolgozok, de a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés-földrajz szakán folytatom tanulmányaimat, ahova már felvettek, de a szükséges anyagiak megteremtése érdekében halasztottam egy évet.

- És a sportban azaz a kosárlabdában mik a terveid?

- Több lelkes fiatal van a városban, akik szeretik ezt a sportot, és terveink között szerepel, hogy felélesszük szunnyadó álmából ezt a szép sportágat itt Szentesen.

Szentes, 2004. 01. 19.