Múzeumok Nemzetközi Napja

Keleti eredetű népek hagyatéka Szentesen és környékén

 

 

 

A Múzeumi Világnap-on (2003. május 18.) nyílt meg a "Keleti eredetű népek hagyatéka Szentesen és környékén" című kiállítás a Koszta József Múzeumban.

Az összegyűlt vendégeket  a Múzeumi Világnap alkalmából először Szabó János József a Koszta József Múzeum igazgatója köszöntötte.

 

 

Megszoktuk, hogy a kiállítás megnyitókon a kiállítás témájával kapcsolatos éneket, verset vagy prózát hallhatunk, de most olyan zenei hangzásvilágot varázsolt a múzeumba Kertész Ákos és Virág Tibor ütőhangszeres művésztanár, hogy egy pillanatra magunk is visszarepültünk az időben a korban.

 

 

A tárlatot Trogmayer Ottó egyetemi tanár nyitotta meg, amelyet Türk Attila régész és három, a Szegedi Tudományegyetemen tanuló régészhallgató (Scholtz Róbert, Sóskuti Kornél és Wilhelm Gábor) rendezett.

 

 

A három fiatal hallgatót (Scholtz Róbert, Sóskuti Kornél és Wilhelm Gábor) Trogmayer Ottó bemutatta a közönségnek, hogy ismerjék meg a látogatók azokat, akiknek munkáját a szomszéd teremben megtekintik.

 

 

 

 

 

A fiatal régészhallgatók sokat dolgoztak azokon a maketteken, amelyek bemutatják a laikus múzeum látogatóknak, hogy milyen faluban éltek a nomád népek, vagy a honfoglaló elődök milyen szerszámokkal szerelték fel a lovaikat.

 

 

 

 

A kiállítás fénypontja kétségtelenül a tavalyi ásatás során a Szentes-D oldali 5. sírból előkerült honfoglalás kori nő aranyozott ezüstből készült ékszereinek sokasága. Hogy ezeket most a nagyközönség is láthatja, az Türk Attila és Langó Péter, a fővárosi régészeti intézet munkatársának az érdeme, a kiállítás technikai kivitelezése pedig Vigh László főrestaurátoré.

 

 

A legkiemelkedőbb régészeti leletanyag a sírsor középső részén fekvő, 5. számú sírból került elő, melyben a váz lábát az 1940-es feltárás egyik kutatóárka már megbolygatta, akkor azonban nem került feltárásra. A sírban egy 20-21 éves fiatal nő jó megtartású csontváza feküdt. A vázon és mellette számos, főként aranyozott ezüstből készült test- és ruhaékszer került elő. Kiemelkedő lelet a hajfonatot díszítő nagyméretű lemezes korongpár, a finom ezüsthuzalból kialakított láncszemekből álló nyaklánc és a honfoglaló magyar nőknél divatos gömbsorcsüngős fülbevaló. Kaftánját aranyozott ezüst csüngős veretekkel díszítették, míg viselete további gazdagságát a rávarrt kerek préselt ezüstveretek hangsúlyozták. A felsőruházatot ezüst és bronz fülesgombok fogták össze, kezén karperecet hordott és a temetés során egy bőrlyukasztásra szolgáló vasárat tettek még a halott mellé.

 

A Szentes-derekegyházi temető kutatástörténete

Az elmúlt évben Szentes környékén kiemelkedő honfoglalás kori régészeti lelet került elő. A várostól délkeleti irányban fekvő Derekegyházi oldal nevű határrészben feltárt temető a Kórógy folyó egykori magaspartján, a környezetéből mindössze 1-1,5 m-re kiemelkedő dombon húzódik. Az első sírok 1940-ben kerültek elő, amikor a telek tulajdonosa, Berényi Benjámin gyümölcsöst telepített a tanyája melletti területen. A munkálatok során két honfoglalás kori sírt bolygatott meg, melyeket Szendrey Géza helyi tanító segítségével bontott ki. A helyszínre érkező Csallány Gábor észak-déli irányú kutatóárkokkal megkezdte a lelőhely szisztematikus kutatását és további két sírt tárt fel. Bálint Csanád régész 1968 őszén Berényi Benjamin segítségével azonosította a lelőhelyet, újabb ásatásra azonban csak több mint 30 év múltán, 2002-ben nyílt lehetőség, a Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program keretén belül.

 

 

 

Az MTA Régészeti Intézete és az MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete által elnyert közös pályázat - honfoglaló eleink genetikai összetételének kutatását célozva meg - adott lehetőséget a hitelesítő féltárásra, Csongrád megyei és budapesti régészek végeztek el. Az ásatás során előkerült a korábban már ismert négy sír, illetve további négy újabb temetkezés is, valamint az 1940-es ásatás kutatóárkai. Az összesen nyolc sír egyetlen észak-déli irányú sírsort alkotott. A temető szerkezete és a sírokban feltárt leletanyag alapján megállapítható, hogy a lelőhelyen a 10. századi vezetőréteg egy rangos kiscsaládi közössége temetkezett.

Szentes, 2003. 05. 20.