Mezei pacsirta

(Alauda arvensis)

 

 

 

Elterjedés: Európa és Ázsia jelentős részén, továbbá Észak-Afrikában költ. Hazánkban a legelterjedtebb madárfajok egyike, az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

 

Fészkelőhely: Legelőkön, szárazabb réteken, kultúrterületeken egyaránt megtelepszik. Igen gyakori a Hortobágyon és más szolonyec szikes területeken, ahol a domináló ürmös sziki csenkesz társulásban a bíbiccel együtt a legjellemzőbb költő faj. A rétek kiszáradása után, későbbi költését gyakran a félmagas növényzetben, nemegyszer esetkáka között találjuk.

 

Költési idő: Első fészkelése április elején vagy közepén kezdődik. Júniusban másodszor is költ. Igen ritkán évi három költés is előfordul. Júliusban általában véget ér a fészkelés és a fiókák felnevelése.

 

Fészkelés: A költőhely növényzetének, mikrodomborzatának megfelelően alakítja ki fészkét: természetes kis gödröcskékben, nagyobb talajrepedésekben, állatnyomokban, rögök között, keréknyom külső oldalán vagy a nyom belsejében, trágyadombok mellett vagy félig alájuk építve. A fészek gödrét kikaparja, majd növényi szárakkal, apró fűvel, esetleg zuzmóval béleli. Az első költéskor 4-5 tojást rak, a 6-os fészekalj igen ritka. Csak a tojó kotlik, a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő etet. A fiókák 9-10 napos korban hagyják el a fészket, de csak háromhetes korukban tudnak tökéletesen repülni.

 

Táplálkozás: Igen változatos fészkelőhelyének megfelelően, tápláléka is sokféle rovarból, rovarlárvából áll. A szikeseken nyár elején többnyire az apróbb szipolyfajok, nyár végén pedig a kisebb sáskák alkotják táplálékának túlnyomó részét. A fiókáknak hordott élelem főleg hernyókból áll.

Állománynagyság: A mindenhol gyakorinak számító madár állományának felmérése vagy megközelítő becslése csak az éneklő, revírtartó hímek számlálásával lehetséges.

 

Vonulás: Nagyon korán, általában február első felében vagy a közepén megjön. Ősszel szeptember táján kezdenek csapatokba verődni, és többségük november elején vonul el. Enyhe teleken (pl. 1970-1971-ben) néha még kisebb áttelelő csoportok is akadnak. Laza csapatokban vonul, ezek létszáma akár 150-200 példány is lehet. Feltűnő jelenség, hogy a vonuló pacsirtákhoz más énekesmadár-fajok is gyakran csatlakoznak. Legtöbbször réti pityer, néha rozsdástorkú pityer, a szikeseken pedig a sarkantyús sármány szegődik a táplálkozó, fel-felröppenő mezeipacsirtákhoz.A magyarországi állomány Dél-Európában telel.

 

Védelem: A természetes élőhelyeken (szikes puszták, rétek) a fészkelőket a nagy nyári zivatarok okozta elöntéseken kívül alig fenyegeti veszély. A kultúrterületeken költő párok fészekaljait a korai érésű növények júniusi aratása teheti tönkre. Állománya az említett problémák ellenére sincs nálunk nagyobb veszélyben. Sokkal fenyegetőbb a Dél-Európában igen elterjedt madárhálós befogás, amely napjainkban is nagy pusztítást okoz.

 

 A mezei pacsirta hangja:

 

Szentes, 2003. 02. 21.