Gyászol Csongrád megye, Szentes és talán mondhatjuk, hogy az ország teniszsportja. Nyolcvannyolc éves korában, december 3-án elhunyt dr. Lakos Sándor a teniszezők "Sanyi bácsija".

Meghalt dr. Lakos Sándor, a szentesi teniszsport atyja, nyugalmazott gimnáziumi tanár. Nincs Szentesen, a megyében, de talán az országban sem olyan ma élő teniszversenyző, aki ne ismerte volna őt. Pótolhatatlan veszteség érte városi tenisz sportunkat.

Vannak olyan dolgok a természetben, melyeket nem lehet kiiktatni. Az emberi kor legvégső határa ismeretlen ma még, de mindenki Sanyi bácsija számára most érkezett el az idő. Nincs tovább, itt már nem segít egy adogatás, itt már nincs több necc a hálónál. Fiatalok, kevésbé fiatalok, sport és sorstársak őrzik szívükben ezt a nagyszerű sportembert, aki oly sok mindent tett Szentes tenisz sportjáért. Tenisz stadionunk elnevezésére alkalmasabb nevet találni keresve sem tudnánk.

Dr. Lakos Sándor 1915-ben született Szentesen, a Horváth Mihály gimnáziumban érettségizett, majd a bölcsészettudományi doktori oklevél, s középiskolai magyar-német szakos tanári diploma megszerzése után - egy kis kitérővel - visszatért gimnáziumba, most már tanárként, és 1976-ig, nyugalomba vonulásáig oktatta, nevelte a diákokat.

Kiváló pedagógusi tevékenységét sportban, szervezésben kifejtett munkáját kitüntetések, elismerések, jutalmak sokasága jellemzi. Többek között tulajdonosa a Szentes Városért emlékéremnek.

Dr. Lakos Sándor 1953-ban kezdeményezte a Széchenyi ligetben a teniszpályák építését, és ehhez megszerezte a város akkori vezetésének a támogatását. Együtt ásott a napszámosokkal, a felgazosodott és játszótérnek használt pályák helyreállítását nemcsak irányította, hanem ebben a munkában erejét nem kímélve, személyesen is részt vett. A 30 fővel megalakult Pedagógus Fáklya Sportkörnek évtizedeken keresztül a az ügyvezető elnöke volt, majd a sportkör csatlakozott a Szentesi Kinizsi TE-hez, de a tenisz szakágat teljes joggal vezette tovább. Vezetése alatt a régi agyagos pályából európai szintet is megütő, gyönyörű környezetben levő stadionban salakpályák alakultak ki. A stadionavatón a világhírű Asbóth József és Ádám András részt vétele jelentette annak a szervezőmunkának az elismerését, melyet dr. Lakos Sándor és csapata végzett.

Tizenöt salakpálya, elválasztó élő-sövénnyel. Lelátóval, öltözővel, fürdési lehetőséggel lehetővé tette olyan versenysorozatok beindítását, mint az akkor három napig tartó "Alföld Kupa". Ennek, a vidék egyik legnagyobb versenyének a minőségi szintjét, és rangját az is jelezte, hogy rendszeresen megfordultak itt az akkori világszinten versenyző válogatott versenyzők, akik rendre meg is nyerték ezeket a kupákat. Baranyi, Machán, Taróczi, Varga neve még ma is ismerősen cseng a teniszrajongók táborában.

Közel 40 éves működése alatt szinte elképzelhetetlen volt a teniszpályára úgy odamenni, hogy vele és Olgi nénivel, kedves feleségével ne találkozhattunk volna. Megérte azt is, hogy hozzá méltó utódok tovább vitték szellemét, fejlesztették a teniszstadiont, téliesítettek két pályát, így a tenisz-szezon sem csak a nyári időszakban művelhető sportág lett.

Olyan minőségi szintű női és férfi teniszcsapatok kerültek felszínre időről-időre, amelyek folyamatosan szerepeltek sikerrel a nemzeti bajnokságok különböző szintjein. Sokan elkerültek Szentesről, hiszen mint minden sportágban magasabb szinten csak a nagy egyesületek tudnak megfelelő versenyzési és anyagi lehetőségeket biztosítani. Az utánpótlás nevelés dr, Lakos Sándor szívügyeként azonban továbbra is ontja a tehetségeket, bár ez a munka sokszor szélmalomharcnak tűnik, de a korábban elkerült versenyzők közül többen visszatérnek, és viszik és adják tovább azt a lelkesedést, sportszeretett, amit Sanyi bácsiból sugárzott. A sport, ember- és jellemformáló hatását azok is értékelhetik, akik nemcsak a tenisznek, hanem más sportágnak hódolnak. Több ezerre tehető azoknak a száma, akik a sportszerűséget, a sportszerű és egészséges életmódot annak köszönhetik, hogy dr. Lakos Sándor közel félévszázados tevékenységével példát mutatott, és ennek gyakorlására lehetőséget biztosított.

Neve egyet jelent a szentesi teniszsporttal, utolsó leheletével is a tenisznek élt. Örök képként marad szívünkben, hogy kerékpárját maga mellett tolva, arra támaszkodva, nagybetegen is mindennap, amíg menni tudott ott volt a pályán. Elfogyott a fizikai lét, elfogyott az akaraterő, Sanyi bácsi nincs többé. Szelleme azonban köztünk él, tevékenységre, sportszeretetére, amíg az általa létrehozott teniszstadion áll, méltóképen emlékezhetünk.

Garai Sz. Imre a szentesi Kinizsi TE elnöke

Önvallomás a Kurca-parti vallomásokban

KURCA-PARTI VALLOMÁSOK

Gyűjteményes memoárkötet

144 szentesi polgár személyes hangú emlékezésével

Szerkesztette: Bodrits István

Kiadta: Bodrits István - Makra Zoltán - Dr. Molnár Gyula

Szentes, 2000. szeptember 22.

Dr. Lakos Sándor

Szentesen születtem 1915. szeptember 28-án. Szüleim: Lakos Imre vármegyei főtiszt és Lakos Lídia htb. 1922 és 1926 között a szentesi Református Elemi Népiskolába jártam. 1936-ban a Szentesi Állami Horváth Mihály Reálgimnáziumban érettségiztem. 1940-ben Budapesten a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán bölcsészdoktori oklevelet szereztem. 1941-ben a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben magyar-német szakos középiskolai tanári képesítést szereztem. 1951-ben kémia szakos diplomát is szereztem. 1941 és 1944 között a Zombori Magyar Királyi Állami Gimnázium, 1945 és 1976 között a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tanára voltam. Feleségem Postits Olga. Egy leánygyermekem (Olga, vegyészmérnök) és két leányunokám (Anikó és Csilla) van. 

1955 és 1997 között 15 kitüntetéssel ismerték el munkámat. Ezek a kitüntetések szemléletesen mutatják a múlt nagy erőfeszítéseinek folytatólagosságát, igazolva azt, hogy 46 év munkája nemcsak az időnként fellángoló, kampányszerű megmozdulás volt. Részletezve: 1955-ben Csongrád Megye Testnevelés és Sportbizottságától: Oklevél a Sportvezetésben kiváló munkájáért; 1957-ben a Magyar Tenisz Szövetségtől: A Teniszsportban eredményes munkájáért díszoklevél; 1958-ban a Magyar Testnevelési és Sportszövetségtől: A Testnevelés és Sport kiváló dolgozója kitüntető jelvény; 1959-ben a Csongrád Megyei Testnevelés és Sport Tanácstól: A Sport Területén Eredményes munkáért díszoklevél; 1965-ben a Szentes Városi Tanács Végrehajtó Bizottságától: Szentes élenjáró társadalmi munkásoknak; 1965-ben a Magyar Testnevelési és Sportszövetségtől: A Testnevelés és Sport kiváló dolgozója kitüntető jelvény; 1969-ben a Szentes Városi Tanács Végrehajtó Bizottságától: Szentes Város Fejlesztéséért emlékérem; 1975-ben a Szentes Városi Tanács Végrehajtó Bizottságától: Szentes Városért végzett kiemelkedő társadalmi munkáért emléklap; 1979-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától: Kiváló Társadalmi munkáért kitüntető jelvény; 1980-ban a Csongrád Megyei Testnevelés és Sport Tanácstól: Kiváló Sportmunkáért emlékérem; 1981-ben a Magyar Tenisz Szövetségtől: Az Egyetemes Magyar Teniszsportért emlékplakett; 1987-ben a Csongrád Megyei Tanács Ifjúsági és Sport Osztályától: Csongrád Megye Sportjáért emlékérem; 1987-ben a Szentes Városi Tanács Végrehajtó Bizottságától: Szentes Város Fejlesztéséért oklevél és emlékérem; 1994-ben a Csongrád Megyei Közgyűléstől: Csongrád Megye Sportjáért emlékérem; 1997-ben Szentes Város Önkormányzatától: Szentes Városért emlékérem és oklevél. 

* * * 

Hetven évvel ezelőtt, az 1930-as években, 15 évesen ismerkedtem meg a Kurca-parttal, az ott levő teniszpályákkal, a teniszezéssel. Azóta városunk gyönyörű parkja felejthetetlenül él emlékezetemben. A liget pályáin tanultam meg teniszezni és a Szentesi Torna Egylet szakosztályában játszottam a szakosztály megszűnéséig, 1940-ig. Ettől kezdve városunkban szünetelt a teniszezés, és az elhagyott pályák teljesen kigazosodtak, a kerítés és öltöző nélküli terület eldurvult, gondozatlan játszótérré változott. A fordulat éve 1953-ban következett be. A sportot is a nevelő- munka fontos területének tartottam. A tenisz, mint az egyik legszebb és legsportszerűbb labdajáték, alkalmas mind a fiatalok, mind a felnőttek szabadidejének hasznos eltöltésére, sportbeli képességük kifejlesztésére. Ezek a gondolatok vezettek, amikor 1953-ban segítőtársaimmal megindítottuk a teniszpályák építésének szervezését. Kezdeményezésünkkel elnyertük a város vezetőségének támogatását és megkaptuk az engedélyt a tenisztelep létesítéséhez a ligetben.

 Megalapítottuk a Pedagógus Fáklya Sportkört 30 fő létszámmal, az ügyvezetői elnöki tisztséggel engem bíztak meg. Még abban az évben a múzeum melletti területen megkezdtük az új, salakos pályák építését agyagos pályák helyett, társadalmi munkával. Diákok, felnőttek, szakosztályi tagok és kívülállók egyaránt résztvettek a teniszpályák kialakításában. Segítséget kaptunk a pályák szakszerű építéséhez, fizikai munkával elvégeztük a talajmunkákat, a salakrostálást, salakterítést, árkok ásását. Városunk teniszélete a következő évben, 1954-ben, három pálya létesítésével újraindult. Az ünnepélyes megnyitót Asbóth Józseffel és Ádám Andrással, a Magyar Davis Kupa csapat kiváló játékosaival rendeztük meg 1954. szeptember 19-én. Két pályán, iskolai tantermekből kiszállított pódiumokból tribünszerű lelátó készült, székekkel, hogy mindenki jól láthassa, élvezhesse a játékot. Asbóth gyakorlatban bemutatta egy-egy ütés technikáját, majd Ádámmal versenyszerűen bemutató mérkőzéssel kedveskedett. Az üzembe helyezett új pályákon, nagyon szerény körülmények között működtünk, öltözők nélkül, két fabódéval, egy-egy mosdó lavorral, ami ma már elképzelhetetlen. Nagyon lelkes, a tenisz iránt lelkes fiatalok és felnőttek tették zsúfolttá a pályákat annyira, hogy a fejlődés lehetetlenné vált. 

A megnövekedett tenisz igények kielégítésére már 1955-ben a Városi Tanács a Széchenyi-liget festői részén, a Kurca partján kijelölte az új pályák és az öltözők helyét. Erőteljes ütemben, nagyon sok társadalmi munkával 1957-ben megépült hat pálya, majd 1959-ben újabb három pálya és a klubház öltözőkkel. Megtörtént a lelátók kialakítása is. Az új létesítmény vagyona lassan alakult ki: 12 db teniszpálya modern öltöző épülettel, a pályákat védő három méteres kerítés, a tizenkét pálya között három méter magas élő zöld háttér, játékvezetői székek, a nap sugaraitól védő napernyők, a lelátókon fehér ülőpadok, gyakorló 15 méteres teniszfal, a teniszbírói székekre szerelhető "Lakos féle" mérkőzéstjelző, kezelhető táblák, a pályák szélén cementkosarakba foglalt tarka virágágyak szemléletesen fejezik ki e szép és hasznosság iránti törekvést. A szentesi teniszsport kezdeti időszakában épült ligeti három teniszpálya felújításával, valamint a Kurca-parti 12 új teniszpálya megépülésével befejezéshez jutott a szentesi teniszlétesítmény, amely 15 pályával az egész város büszkesége. Amikor minden elkészült, igen korán és erőteljesen rátértünk a versenyek rendezésére, mert ideálisak voltak a rendezési lehetőségek. A teraszról az összes pálya áttekinthető az eredménytáblákkal, sőt még a mérkőzések állasa is. Megyei, területi és 1959-től sok országos versenyt rendeztünk és az Alföld Kupa pedig közkedvelt volt óriási létszámmal, három napig is eltartott, reggeltől késő estéig bonyolítottuk le. Nagy munka volt, de a sikerek, a látogatottság, a tudat, hogy ilyen jól érzik magukat, ez mindent kárpótolt és örömet szerzett nekem, a városnak pedig nagy sikert hozott. 

Nagy jelentőségűnek tartom, hogy Szentes városának 40 év óta van női és férfi csapata, mely az országos csapatversenyekben eredményesen szerepel. A Magyar Tenisz Szövetség a következő felsorolt bajnokságokat a szentesi pályákon rendezte meg: 1961: Országos Vidéki Ifjúsági Bajnokság; 1964: Országos Vidéki Felnőtt Bajnokság; 1966: Országos Vidéki Ifjúsági Bajnokság; 1968: Országos Vidéki Ifjúsági Bajnokság; 1980: Országos Vidéki Gyermek Bajnokság; 1984: Országos Vidéki Ifjúsági Bajnokság. Tenisz szakosztályunkról - a felsorolt rendezvényeket értékelve - megállapíthatjuk, hogy városunk sportéletében a minőségi sport színvonalát igyekezett emelni a versenyek rendezésével. 

Kedves emlékként őrzöm, amikor Olgi leányunkat 10 évesen, a szentesi teniszélet indulásakor, mint a legfiatalabb generáció egyik tagját - elkezdtem teniszezni tanítani. Fiatal társaival együtt kiemelkedően fejlődött és nagyértékű sikereket ért el az úttörő, serdülő, ifjúsági korcsoportokban, majd a fiatalokból alkotott felnőtt női csapatversenyeken. Többszörös országos bajnoki címet ért el, és az I. osztályban szerepelt, eljutott az országos válogatottság szintjéig is. Gimnáziumi érettségi után fővárosi első osztályú egyesület csapatában éljátékosként versenyzett. Családalapítás után visszajött közénk és tudásával segítette női csapatunkat. Jelenleg csak szórakozásból teniszezik. A versenyzésben és a pályán kívül is sportszerű magatartása példaképül szolgált játékostársai előtt. Bár minden játékosunkról igyekeztünk hasonlóan gondoskodni és versenyeiken egyformán drukkolni értük, leányunk esetében azonban - talán érthetőleg - kicsit jobban vert a szívünk, ha versenyzett a pályán. Legszebb az örömünk, amikor itthon látjuk játszani Szentesen maradt játszótársnőivel, ezt még fokozza, ha vele játszik férje és két leányunokánk is.

 Az összes szabadidőmet a teniszpályán töltöm, és ezt azért tehetem, mert feleségem - aki ugyancsak teniszezett - nagyon segíti munkámat, tevékenységével az irányításban is részt vesz. A versenyeztetés kezdeti időszakában és a csapatbajnoki mérkőzéseken kísérte a játékosokat, második anyukaként gondoskodott róluk. Minden feltételt biztosított, hogy a játékosok a legjobb eredményt hozzák ki magukból, és az Olgi néni megszólítás a teniszpályán ma is sok kedvességre emlékeztet. 

Nagyon nagy örömmel gondolok arra, hogy az a 47 esztendő, amely idő alatt a liget területén a 15 teniszpályát létesítményeivel együtt megépítettük, a liget erkölcsi és anyagi értékét nagyban növeli. Ezek az értékek városunk nevezetességeit és idegenforgalmi megbecsülését is nagyban elősegítik, mivel a teniszsport világszerte népszerűvé vált.

                    INTERNETES ÚJSÁG                   

a   TEAM Számítástechnika támogatásával #