Vőfélytalálkozó Szentesen

 

 

Hagyományos, mulatós lakodalmak elengedhetetlen "kelléke" a jó vőfély. Mint kedves, falusi házigazda rigmusokkal fogadja az érkező vendégeket, kérésre pikáns - vagy kevésbé pikáns szófordulatokkal szórakoztatja a társaságot. Ő tálalja fel a vacsorát a párnak, minden fogáshoz megjegyzést fűzve, játékokkal szórakoztatja az este folyamán a vendégeket, ő vezényli le a menyasszonytáncot.

 

2003. október 24-én (pénteken) megyei vőfélytalálkozót rendeztek Szentesen, melyre kilenc vőfély, és öt zenekar jelezte részvételét. Erre a jeles eseményre több százan voltak kíváncsiak, mert az igazi rigmusokkal teli lakodalom mára már igazi kuriózum lett. Itt a rigmusokat nem mérték szűken, melyeket cifra beszéddel és népies hangsúllyal adtak elő a vőfélyek.

Itt mindenki úgy vehetett részt, hogy nem kellett nászajándékon gondolkodni, hanem egy igazi nagy mulatásra kellett csak számítani.

 

 

 

 Köszöntő a vacsora közben

Ahol vígan vannak leányok, legények,

Ha szerét találom, én oda betérek,

Hiszen nem csoda, hogy a bort szeretem,

Szent Borbála napján pincében születtem.

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,

A jó bort csap alól itta mind a kettő.

Én is a Jóistentől csak azt kívánom,

Fulljak egy hordóba, az legyen a halálom.

Egy százakós nagy hordó borral legyen tele,

Ha vesztemet érzem, abba ülök bele.

Angyalok visznek a mennyekbe, mint dukál,

Szent Péter pedig a kapuban szalutál.

Mondja az Úrnak: Uram ezt az embert vedd a kebledre,

Mert a vizet életében még a szájában sem tűrte.

De most már elég legyen ebből,

Nem akarok sokat hozni egy sütetből.

Akadozik nyelvem, nem áll rigmus felé,

Tudja a jó Isten, mi üthetett belé.

Szédül a fejem, forog velem az egész világ,

Mondjuk hát mindnyájan, hogy éljen az új pár!

 

 

 

Este hét órakor nagy dirrel és dúrral érkeztek meg az est vendégei, akik nyomban munkához is láttak. Aszerint, hogy ki minek a mestere úgy láttak neki az "ünnepeltek" az esti munkának. A felszolgálást a vőfélyek végezték, és közben a rezesbandák húzták a talpalávalót.

Elsőként a pörköltfőzőt köszöntötték, aki már kora délutántól főzte az omlós marhapörköltet, és utána jöhetett az összegyűlt vendégsereg köszöntése, és hogy ezután mi következett (Tánc-Móka-Kacagás), azt nem lehet szavakba önteni, hanem jövőre ki kell próbálni és meg kell nézni!

Szentes, 2003. 10. 27.