Olvasói levél Stockholmból! 

"Kedves volt iskolatársaim!" 

55 éve annak, hogy elbúcsúztam a Petőfi utcai Polgári fiú iskolától. Azok az élmények, amit iskolámtól kaptam EMLÉKEIMBEN megmaradtak. Az iskola udvara volt az a hely, amire a legjobban visszaemlékszem, itt játszottunk, sétáltunk és beszélgettünk egymással. Közben eltelt 54 év és az életkorom kimosta volna ezeket az emlékeket, ha nem hoz össze az INTERNET egy nagyon kedves tanítványommal. Akkor erősödtek fel az emlékek, amikor elolvastam Kis-Rácz Antalné: A Petőfi Sándor Általános Iskola képes története (1871-2002) című könyvet, amely az iskola történetét dolgozta fel. Szentes Helyismereti Kézikönyve (amely CD-n jelent meg) csak nyomatékosított bennem az emlékeket és ösztönzött, hogy valami maradandót ajándékozzak volt iskolámnak. A CD-k bőséges képanyaggal segítettek nekem abban, hogy emlékezzek az iskola udvarára, a diákévek szépségére. Biztosan emlékeztek arra, hogy nem volt zavartalan az életünk azidőtájt. Két fát vásároltunk (mert ketten jártunk a Petőfi Sándor Polgári és most Általános Iskolába a családból), melyet az iskolának ajándékoztunk, hogy az udvaron díszelegjenek. A fák ápolását és gondozását a mindenkori iskolatársak végzik.

Kedves volt Diáktársaim! 

Javasolni szeretném nektek, hogy segítsünk volt iskolánkon úgy, hogy újabb fákat tudjanak telepíteni, vagy ha kell, segítsük anyagiakkal, hogy szebb és otthonosabb legyen mint volt évtizedekkel ezelőtt. 

Befejezésül ajánlom a http://www.szentesinfo.hu/petofi/cd megtekintését. 

2002. Stockholm 

Jó egészséget kívánva mindannyiótoknak:  Szabó Ferenc nyugalmazott tanár

Szentes, 2002. 11. 20.