Stílszerűen rózsákkal borították be
tegnap Szentesen az 1905-ben épült Fridrich-féle fényképész műterem előtti padot
abból az alkalomból, hogy az épület melletti kis teret a tavaly elhunyt Rózsa
Gábor mérnök-muzeológusról nevezték el. A téravatón leleplezték Lantos Györgyi
csongrádi szobrászművész bronz domborművét, amely a fényírda falára került.
Éppen tíz esztendeje annak, hogy a műtermet sok-sok hadakozás árán Rózsa Gábor
megmentette a pusztulástól. A lokálpatrióták nem feledték el, hogy mennyit
fáradozott a szentesi értékek védelméért, és a helyi internetes újság városvédő
fórumán kezdeményezték: közterületet nevezzenek el róla. Móra József
helyhatósági képviselő felkarolta a civil kezdeményezést, az önkormányzati
grémium június végén hozta meg a határozatot arról, hogy Rózsa Gábor nevét tér
viselje. Az ünnepélyes avató a jelenlévők számára bizonyára feledhetetlen marad,
és az emlék Tímár Ferencnek, a netújság gazdájának köszönhető.
 |
Szibrik Imre üdvözli Vörös Gabriellát, a háttérben Ráday
Mihály. Fotó: Tésik Attila |
A városvédőként
közismert Ráday Mihály művészettörténész elismeréssel szólt a Fridrich-fényírda
megmentéséről. Elmondása szerint ő Gábortól tudta meg, hogy az egyik képen még
Tornyai János vásárhelyi festőművész is rajta van. A kocsmában együtt töltött
néhány órás beszélgetéseik során tőle tanulta meg azt is, hogy a csoze szóval
azokat az embereket illették annak idején, akik a főtéren a pálinkájukra vártak.
A művészettörténész felemlegette Rózsa Gábor legendás SMS-eit, amelyeket minden
televíziós műsora után küldött neki. Rózsa Gáborról és párjáról, Vörös Gabriella
egyetemi oktatóról Rádaynak a Curie-házaspár jut eszébe: ők ketten együtt mennyi
mindent tudtak tenni a köz javára, miközben hat gyereket is felneveltek. –
Különös ember volt megjelenése, viselkedése alapján – mondta a városvédő,
hozzátéve: könnyű volt vele összeveszni, ezért sok haragost is szerzett. De
Rózsa Gábornak volt tartása, és az idő őt igazolta. Lapunknak azt mondta róla: a
műsoraiban nem szokott hosszú interjúkat készíteni, kivételt csak Gábor
jelentett számára, mert olyan meggyőzően, olyan jól tudott
beszélni.
Szirbik Imre polgármester szerint Rózsa Gábor a
szemléletformálásban segített sokat a szentesieknek. Bevallotta: sokat
veszekedtek, de Gábor képes volt őt leszállítani a kerékpárról a kérdéssel:
„Nincs egy kis borod? Beszéljük meg a dolgot!" – Egy éve nincs közöttünk –
mondta Szirbik –, ám a vele töltött pillanatok életünk meghatározó részeivé
váltak. Gábor kinyitotta a szemünket.
Megsimogatta az
édesanyjaRózsa Gábor Szegeden élő édesanyja, a 88 éves Rózsa Lajosné
vörös rózsát hozott a téravatóra. Azt mondta lapunknak: ez a szeretet jelképe.
Mesélte, hogy eleinte haragudott Szentesre, mert elvette tőle a fiát. Később
Gábor a leveleiben már azt tudatta a keresztapjával: siet vissza Szentesre, mert
nem szeret Szegeden sokáig maradni. Amikor leleplezték Rózsa Gábor
bronzportréját a Fridrich-műterem falán, az édesanyja megsimogatta bozontos
szakállú fia fejét. – Remélem, nemsokára találkozunk – sóhajtott fel.