Kicsik és nagyok éjszakáztak a szentesi múzeumbanFelvétel a kedvencekbe

Tűzgyújtás Szent Iván napján

Balázsi Irén
2007-06-25

Nagy érdeklődés kísérte a Múzeumok éjszakája elnevezésű programsorozatot Szentesen, ahol először ünnepelték meg Szent Iván napját. A rendezvény fénypontja kétségtelenül a tűzzsonglőrök produkciója volt, amelyet máglyagyújtás és koszorúégetés követett.

Nagy érdeklődés kísérte a Múzeumok éjszakája elnevezésű programsorozatot Szentesen, ahol először ünnepelték meg Szent Iván napját. A rendezvény fénypontja kétségtelenül a tűzzsonglőrök produkciója volt, amelyet máglyagyújtás és koszorúégetés követett. Akik átugrották a hamvadó parazsat, a néphit szerint reménykedhetnek abban, hogy szerelembe esnek, és lelkileg is megtisztulnak.

A Szent Iván-napi tradíciókat felelevenítve koszorút fontak a szentesi gyerekek szombaton délután a Péter Pál Polgárházban, ahonnan a Kossuth térre mentek, fejükön a műremekekkel.

A fúvósok jeladásával hivatalosan is kezdetét vette a Múzeumok éjszakája nevű maratoni programsorozat, amelyhez az idén csatlakozott először a Koszta József Múzeum. Béres Mária igazgató szerint már az őskoriak is megemlékeztek a nyári napfordulóról: igyekeztek visszaszorítani a sötétséget, és tűzgyújtással próbálták legyőzni a gonoszságot. János evangéliumából vett idézettel azt mondta, hogy az ősi mágikus tüzek örömtüzekké alakultak. Keresztény ünneppé hazánkban a 10–11. században válhatott június 24-e, amelynek előestéjét ébren töltötték eleink rituális, misztikus szertartások közepette.

Sokan estek szerelembe

Éjfélhez közeledve Tihanyi Mihály és társai tűzzsonglőrmutatványait ámulattal figyelték a gyermekek és a felnőttek. Misztikussá tette a produkciót Horváth Sándor dobkísérete. Mód Lászlónak, a múzeum néprajzkutatójának köszönhetően addigra már mindenki tisztában volt a Szent Iván éjszakájához kapcsolódó hagyományokkal, így következhetett a fénypont, a máglyagyújtás. A tüzet legalább kétszázan állták körbe, kezükben mécsesekkel. Bocskay István műsorvezető szerint történelmet írtak a szentesiek, akik ezzel a körrel élő mandalát alkottak. A vallásos szertartások szerint a mandala sematikus világábrázolás, amely a szentesi főtéren a szövetséget, az összetartozást szimbolizálta. A koszorúkat pedig a jó termés reményében dobálták a tűzbe, a gyógynövényeket meg azért, hogy ne legyenek betegek. Akik viszont átugrották a hamvadó parazsat, a néphit szerint reménykedhetnek abban, hogy szerelembe esnek, és lelkileg is megtisztulnak.

A múzeum programtere kicsinek bizonyult, amikor Medgyesi István pedagógus a jóslatokról, jövendölésekről kezdett volna beszélni. A közönség így a kulturális központ dísztermében tudhatta meg a tanár úrtól, hogy a kezében lévő ökörfarkkóró kevés virága alapján enyhe telünk lesz. A jóslatok pedig már az ókori görögöknél is kétértelműek voltak: bármi is történt később az emberek életében, valamelyik üzenet igaznak bizonyult.

A megyeháza előtt olajfáklyák világítottak, amikor a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai bemutatták birodalmukat. A díszterem meg csaknem sötétbe borult, hogy stílszerűen adja elő Csiszár György és Mészáros János művésztanár vezetésével a zeneiskola két kamaraegyüttese a Kis éji zene című műsort.

A feleségével követte a történéseket Gere Imre, aki azt mondta: nekik minden tetszik, és az összes programon részt vesznek. A Koszta József Általános Iskola 7. osztályát fejezte most be Koncz Edvárd, aki a szüleivel, öccsével és az unokatestvérével érkezett a múzeumba éjjel 10 körül. Az összes kiállítást megnézték, neki a legjobban a halászatot és a pálinkafőzést bemutató néprajzi tárlat tetszett. Csepregi Lejla főiskolai hallgató érdeklődésünkre bevallotta, hogy utoljára még általános iskolásként járt a múzeum ligeti épületében. Most rácsodálkozott a felújított megyeházán a látványos kiállításokra, amelyeket gyönyörűnek talált. Szerinte jó dolog, hogy éjszaka nyitva van a múzeum.