Szegeden immár harmadik alkalommal rendezték meg a Múzeumok éjszakáját szombaton, összesen hat helyszínen. Idén először a dóm és a Somogyi-könyvtár is bekapcsolódott a programokba.

De mi az a mángorló?

A Móra park színpadán kora este megválasztották Szent Iván-éj szépét: az elismerést egy dél-koreai táncoslány kapta, aki 13 órát utazott, hogy részt vehessen a nemzetközi néptáncfesztiválon. A múzeum eközben félóránkénti tárlatvezetéssel csábította az érdeklődőket: a néprajzi, természettudományi és a sztereofotó-kiállítást ingyen lehetett megnézni, egyedül a Rejtett szépségekért kellett fizetni. – Már minden tárlatot háromszor láttunk, mégis eljöttünk – mondta Bakos Csaba és felesége, míg mögöttünk egy idős hölgy felsóhajtott: – Remélem, hoztam a szemüvegemet! A bejáratnál mindenki kapott képeslapot: ennek később nagy hasznát vehettük, mert iszonyatosan meleg volt odabenn. A gimnazista Németh Ágnes barátnőivel egy alsóvárosi parasztlány egykori ruhájára csodálkozott rá, a mángorlóról pedig hosszas tanakodás után sem tudták megmondani, micsoda.

A színpadon este a saját bevallása szerint „Mátyás királynál 500 évvel fiatalabb" Kóka Rozália bukovinai, gyimesi és moldvai népi szerelmes történeteket adott elő – ezekről megtudtuk, „nem pikánsak, inkább enyhén erotikusak". Ekkor már tele volt a múzeum lépcsője, a szökőkút karimáján is ültek, lábbal a vízben hallhatták a „csicses-faros jányok" történeteit.

Húszezren az éjszakában Több mint húszezer érdeklődőt vonzott a múzeumok éjszakája szegedi rendezvénysorozata – tudtuk meg Medgyesi Konstantintól, a múzeum sajtóreferensétől. A múzeumi helyszíneken mintegy 15 ezren fordultak meg, a Somogyi-könyvtár is rengeteg látogatót vonzott, a fogadalmi templom altemplomát és tornyát pedig hétezren tekintették meg az est folyamán.

Kultúrsztráda az Oskola utcán

A Várkertben ehhez képest szolid kultúrálódás zajlott, rövidfilmekkel. Ottjártunkkor éppen az derült ki, hogy „Renoir nem férjnek való, mert minden nőt feleségül vesz, akit megfest". Ezután a kultúrsztrádává alakult Oskola utcán haladtunk végig, hömpölygött a tömeg a Móra park és a Dóm tér között. A Somogyiban sokan kihasználták, hogy megnyitották a könyvtár egyébként zárt különgyűjteményeit. Bemutatták a könyvtár muzeális köteteit, például a városunkban őrzött legrégebbi kódexet.

– Jesus! – kiáltott fel döbbenten a dómban egy külföldi fiatalember a pompásan kivilágított hajók, a díszes mennyezet és a drámai orgonazene hatására. Sokan még imádkoztak is. Volt rá idejük: a templom teljes hosszúságában álltak sorba azok, akik a toronyba szerettek volna feljutni.
Volt, aki negyed kilenctől tízig állt sorba a látványért. Megérte leküzdeni a több mint 270 lépcsőt. – Anya, add a távcsövet! A nagyot! – kiáltott egy kislány a toronyban a valóban csodálatos panoráma hatására. – Nem tudom, milyen szentek azok, de jó magasra rakták őket – mustrálta egy hölgy a dóm másik tornyát. Ez alatt az altemplomban mécsesekkel a kézben lehetett végigjárni az ismert szegediek nyughelyét.

Belphegor és Munkácsyné

A Móra parkban éjfél előtt a tűzzsonglőrök Szent Iván-éji tűzugrást rendeztek. Majd táncház kezdődött: mintegy hetvenen ugráltak hegedűszóra, két kört alkotva.

Kissé arrébb viszont néhány fiatalember inkább a cseh sör éjszakáját rendezte meg, ennek folytán bátran jelentették ki: éjfélkor megkeresik a múzeumi fantomot, Belphegort. Ha őt nem is találták meg, Munkácsyné portréjától biztosan hátrahőköltek.