Szentes az elmúlt negyedszázad alatt az aktfotózás végvára helyett annak fővárosává lett. Kruzslicz Pál , a művelődési központ igazgatója megnyitó beszédében kijelentette: képmutatás volna azt állítani, hogy nem büszke az elmúlt 25 évre. A kép megmutatásának vágya, a legszebb felmutatása ösztönzi szerinte az alkotókat a fotózásra, és a látvány valóban szemet gyönyörködtető. A látogatók pironkodás nélkül elemezték a képeket. Szabó Csaba organista például a budapesti Sárközi Éva Belső körök című képének kapcsán jegyezte meg, a nők sokkal érzékletesebben képesek megjeleníteni a nőt, mint a férfiak. Ez a kép nem lett díjazott, mint a székesfehérvári Wágner Csapó József Szerelemvirág című fotója sem – pedig sokaknak tetszett.

Díjazott képek Első díjat vehetett át Szirbik Imre polgármestertől az esztergomi Balla András Risza, Megtestesült vágyakozás és Emese álma című képeiért. A második díjat kapta a szentesi Nagy István Löszfal című képéért, mely úgynevezett argentotípia. Harmadik helyen végzett a pályázaton a budapesti Kaczmarek Edvárd Kékség című művével. Különdíjat kapott Bognár Ágnes, Ecsedi Nóra, S. Faragó Gyöngyi, Szabó Béla és Rékasi Attila. A kiállítás június 30-áig tekinthető meg.

Az európai hírű fotóművész, Módos Gábor értékelése szerint stílusában kifejezetten vegyes a tárlat anyaga, nagyon sokféle akt érkezett idén Szentesre. Jót tett volna az összképnek, ha kicsit egységesebb a stílus. A sokféleség talán a pályázat országos hírének köszönhető: nagyon sokan küldtek nagyon sokféle képet. Látható glamouros hangulatú, absztrakt, lírai és számtalan más fotó. Az ítészek közül Baricz Katalin jelent meg a megnyitón, aki társaságot gyűjtött maga köré. A galériabeli kiállításra eljöttek a szomszédos Hódmezővásárhelyről az alkotótábor résztvevői, akik a kerékpárfotózás közben – üdítő hatásszünetként – nézték meg az aktfotókat.