Kétszer is legyőzte a halálos kórt a szentesi Pölös KatalinFelvétel a kedvencekbe

A munkája és gyermekei éltették – most másokon segít

Balázsi Irén
2007-05-21

Óvodás volt a kisfia, a lánya meg tizenkét éves, amikor a szentesi Pölös Katalinnál először jelentkezett a rettegett kór. Rosszindulatú daganatot találtak az emlőjében, amit el is távolítottak. Ennek több mint harminc esztendeje. Pár éve agytumort mutattak ki nála, akkor viszont a munkába menekült.

Óvodás volt a kisfia, a lánya meg tizenkét éves, amikor a szentesi Pölös Katalinnál először jelentkezett a rettegett kór. Rosszindulatú daganatot találtak az emlőjében, amit el is távolítottak. Ennek több mint harminc esztendeje. Pár éve agytumort mutattak ki nála, akkor viszont a munkába menekült. Máig rendszeresen látogatja az Együtt könnyebb nevű klub titkáraként a kórház sebészeti osztályán sorstársait, hogy lelki vigaszt adjon számukra.

A Szerencsejáték Zrt. szentesi üzletének 1995 óta a vezetője Pölös Katalin, aki büszke lehet arra, hogy a területi igazgatóságukhoz tartozó lottózók közötti versenyben az utóbbi hónapokban első helyen végeztek. Göröngyös volt az idáig vezető út, de sikerült leküzdenie a nehézségeket. Azt mondja, hogy a legnagyobb trauma 2001-ben érte, amikor agyműtéten esett át. – Akkor éreztem először halálfélelmet – vallja be, hozzátéve: – Át kellett gondolnom az életemet.

Ő kezdeményezte a válást a férjétől, akivel már korábban szétváltak útjaik. Az volt a célja a válóperrel, hogy ha ő meghalna, a lányáé és a fiáé maradjon a lakás. Ám az operáció sikerült, a daganat jóindulatúnak mutatkozott. Csak fél évet töltött táppénzen, s akkor fogalmazódott meg benne, hogy a legjobb orvosság számára a munka.

Az életének másik értelme az Együtt könnyebb nevű klub, amely 15 esztendeje alakult, és Pölös Katalin a titkára. Az emlőműtéten átesett asszonyok sokat köszönhetnek dr. Kispál Mihály onkológus főorvosnak, a civil szervezet alapító elnökének és a fiának, ifj. Kispál Mihály osztályvezető főorvosnak, akik viszont Katika szívvel-lélekkel végzett munkáját illetik elismeréssel. Ő jelenti ugyanis a támaszt a gyilkos kórral csak nemrégiben szembesült sorstársainak. Azért látogatja rendszeresen a kórház sebészeti osztályán a frissen műtött betegeket, hogy megmutassa magát. Követendő példaként arra: lehet élni az emlő eltávolítása után is.

A szülés után vette észre Pölös Katalin, hogy csomó van a mellében. A daganatot 1975-ben metszették ki, szerencsére jóindulatú volt. Ám tizenegy év elteltével ugyanott jelentkezett egy rosszindulatú tumor, ezért levették a mellét. Majd jött a sugár- és kemoterápia, mindössze harminchárom évesen érte mindez a fiatalasszonyt. A kisfia még óvodás volt, a lánya pedig tizenkét esztendős. Katika akkor arra gondolt: neki meg kell gyógyulnia, hogy felnevelje a gyermekeit. A sorstársainak azt ajánlja: akarjanak élni, és hallgassanak az orvosaikra. – Csak velük együttműködve lehet meggyógyulni – állítja. Ha idejében jelentkeznek a bajukkal, akkor szerinte százszázalékos az esély a túlélésre.

Ő már csak tudja, hiszen az emlőműtétek után túlesett egy nőgyógyászati operáción, amelyet gerinc-, vakbél- és végül – a már említett – agyműtét követett. Pölös Katalin azt mondja, hogy mindeközben megváltozott az egyénisége. – Megtanított az élet harcolni, küzdeni, sokkal keményebb lettem – magyarázza. Az utóbbi időkben derűs és életvidám is, mert „a sors a kezét nyújtotta felé". Bekopogtatott hozzá az első szerelme, akivel – bevallása szerint – boldogan élnek. Azt tervezik, hogy az idén összeköltöznek.