Az alapszakasz első körében, január közepén fogadta a Szentes a Szolnokot. A hazaiak az első három negyedben fegyelmezetten, jól játszottak, kiválóan védekeztek. Az utolsó játékrész előtt 7–3-ra vezettek, és talán idejekorán elhitték, megvan a meccs. A Szolnok viszont nem adta fel, hetven másodperccel a vége előtt már 7–6 állt az eredményjelzőn. Ez maradt a végeredmény, de az utolsó fél percben néhány évet öregedett Berki András.

– Elismerem, nehéz pillanatok voltak, de ha ma is az akkori végeredmény születik, most is szívesen átélném – jelentette ki a Legrand edzője. – Az alapszakasz kilencedik pozíciója a tét, ha ma nyerünk, mi végzünk ezen a helyen, és akkor a 9–12. helyért zajló rájátszásban először a Neptun ellen pólózhatnánk. Ha viszont kikapunk, 11. helyezettként valószínűleg az OSC ellen idegenben kezdenénk. Az előbbi verzió lényegesen szimpatikusabb... Az utóbbi időkben amúgy Szolnokon sok sikerélményben nem volt részünk, de a mondás úgy tartja: az nevet, aki utoljára nevet.

A harmadik helyért harcoló Szeged Betonra könnyen megoldandó feladat vár az immár sátor nélküli újszegedi sportuszodában. Csütörtökön 17 órakor azt a Neptunt fogadja, amely még egyetlen pontot sem szerezve sereghajtó az OB I-ben. A felek játékerejéről elég annyi adalék, a januári, fővárosi találkozón a Tisza-partiak 18–3-ra nyertek. A magabiztos siker mellett a meccs arról is nevezetes, akkor játszotta 400. OB I-es mérkőzését a Beton legrutinosabb játékosa, Tóth László.

– Az a meccs úgy marad meg az emlékezetemben, hogy az összecsapás előtt kaptam a hazaiaktól egy üveg pezsgőt – magyarázta a center. – Még véletlenül sem becsülöm le a Neptunt, de a két gárda közötti jókora különbségnek meg kell mutatkoznia. Nem okozhat gondot a két pont begyűjtése, mint ahogy szombaton a Szentest, majd jövő kedden a Szolnokot is le kell győznünk. Amennyiben ez így lesz, elérjük célunkat, az alapszakaszt harmadikként zárjuk.

Ebben az esetben az elődöntőben a Vasassal csatázik majd a Szeged a 8 pontig tartó párharcban.
– Természetesen láttam a televízióban a Vasas–Domino meccset – folytatta az egykori 287-szeres válogatott. – Azt nem mondanám, hogy boldogtalan lettem, amikor 2,7 másodperccel a vége előtt Szivós Marci találatával egyenlített a Honvéd. Nem is oly rég Szegeden négy góllal legyőztük Varga Dánieléket, ezért a Vasas ellen 2–2-vel kezdenénk a rájátszást, és bár azzal tökéletesen tisztában vagyunk, hogy a Komjádiban pokolian nehéz nyerni, mégis nagyobb sansz mutatkozik az esetleges fináléba jutásra, mint a Dominóval szemben.