Elhunyt Zoltai Gábor LászlóFelvétel a kedvencekbe

A Fidesz-MPSZ saját halottjának tekinti

Balázsi Irén
2007-04-16

Vasárnap hajnalban elhunyt Zoltai Gábor László (képünkön) szentesi önkormányzati képviselő. A 64 éves fideszes politikus szombaton még beszélt a barátaival, éjszaka még e-maileket fogadott – aztán elaludt, örökre. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szentesi szervezete saját halottjának tekinti Zoltai Gábort.

A szentesi önkormányzati testületbe a 14. számú választókerület egyéni képviselőjeként került be tavaly ősszel, négy jelölt közül ő szerezte meg a voksok negyven százalékát. Nemrégen tartott fogadónapot a körzetben, ahová elment vele képviselőtársa és barátja, Antal Balázs Tibor is. Tőle tudjuk, hogy milyen szeretettel köszöntötték őt az emberek. Az őszi választási győzelmének nagyon örült, mert úgy érezte: ezzel nemcsak önmagának bizonyított, hanem a családjának és az elvbarátainak is.

Farkas Sándor, a Fidesz helyi vezetője és országgyűlési képviselője jóindulatú, segítőkész embernek ismerte meg Zoltai Gábor Lászlót, akitől nem tudott olyat kérni, amit ne teljesített volna. A bajusza alatti huncut mosolya immár kitörölhetetlen emlék marad mindenkiben. Antal Balázs Tibor mellette ült a testületi üléseken, s szeretete jeleként mindig tréfálkozott vele, hogy „igazi magyar bajusza" van. A nemzet iránti elkötelezettségét az édesapjától, Zoltai Istvántól örökölte, aki városszerte köztiszteletnek örvendő középiskolai tanár volt a közgazdasági szakközépiskolában. A könyvek szeretetét is családi fészekből hozta magával. Az istenhívő Zoltai Gábor László az utóbbi időkben az ősmagyar vallásokat tanulmányozta, a szobája teli értékes kötetekkel. A magyarok eredete is foglalkoztatta az első szakmája szerint cukrász, majd vízügyi technikusi képzettséget is szerzett férfit.

Büszke volt a családjára, a szeme fényének tekintette a leányát. Igazi jóságos nagypapa – ez lehetett a kívülállók első benyomása róla. Sajnos, már nem élhette meg, hogy megszülessen az unokája. Mint ahogyan régi álmát sem tudja már a földi létében megvalósítani: a gyógynövények termesztésével segíteni az embertársain. Pedig megvette Bokroson a szőlőt, beszerezte a vetőmagokat is hozzá. Ám azokat már nem ő fogja elültetni. Szombaton délután még beszéltek vele a barátai, éjfél után még e-maileket is fogadott. Aztán elaludt – örökre.