Mechanikus írógép volt a szentesi református egyházközségnél, ahol dr. Imre Ernő esperes negyven évig szolgált. Amikor nyugállományba vonult, saját gépet vett magának. Ám azt örökké cseréltetnie kellett, mert mindig ugrott: felesleges szóközök kerültek így a szövegbe, nem győzte azokat javítani. A most nyolcvannyolc éves Ernő bácsi – a fiatalabbak így szólítják Szentes díszpolgárát – már szégyellte, hogy egyik új gépet kérte a másik után, mígnem megfogadta Tímár Ferenc mérnök-tanár tanácsát.
Ő javasolta a lelkipásztornak: barátkozzon meg a számítógéppel. Ennek immár hat-hét esztendeje. – A kényszer a legjobb tanítómester – állítja Imre Ernő, aki az életkorától függetlenül mindenkinek azt tanácsolja, hogy ha anyagi helyzete engedi, vegyen magának gépet.

Digitális sikerélmények

Türelmes és kiváló tanárnak emlegeti az esperes Tímár Ferencet, aki mindig elhitette vele, hogy az a kevés, amit eleinte elsajátított a komputer kezeléséből, az soknak számít. Így naponta jöttek a sikerélmények, amelyek tovább inspirálták Imre Ernőt. Megtanulta a szövegszerkesztést, erre nagy szüksége is volt, hiszen az írás számára gyönyörűség. Kezdetben nem tudott betelni azzal, hogy milyen egyszerű kijavítani, ha véletlen elvétett egy betűt. Nem szólva arról, hogy nem indigóval kell már több példányt készítenie, hanem annyit nyomtat, amennyit csak akar.

Csak lelke nincs

A hagyományos írógépen olykor reggeltől estig dolgozott, amikor belső késztetést érzett az írásra. Akkor bizony megerőltette a kezét. Most játszi könnyedséggel teszi ugyanezt, mert öröm komputeren írni. Naponta 250-300 sorral is elkészül, ő írva gondolkodik. A számítógéppel egyébként éppen az ötödik könyvén dolgozik. – Hihetetlen, mi mindent tud a gép – mondja, hozzátéve: egyedül lelke nincs, ha elvét ugyanis az ember valamit, nem lehet azt jobb belátásra bírni.

A tanulni vágyás természetes igény nála, hiszen – a szólás szerint – a jó pap is holtig tanul. Önbecsülését pedig fokozta, hogy nemcsak a szövegszerkesztést tanulta meg, hanem internetezik is. Főleg a Klubrádiót hallgatja a világhálón, és kedvence a google, vagyis a keresőprogram. Leveleket küld és fogad, amit nagy dolognak tart, mert nem kell a postára mennie. Naponta érkezik levele: Oroszországtól az Egyesült Államokon át Ausztriáig jönnek-mennek az elektronikus üzenetek. A keresztlányaik és az egyik unokahúguk él külföldön, és élményt jelent számukra, ha magyar nyelvű szöveget kapnak tőle.

Harcban az öregedéssel

Imre Ernő azonnal válaszol az e-mailekre, az udvarias figyelmesség alapvető szempont nála. Meg persze attól is tart, hogy ráfelejt. – Csendes, belső harcot vívok az öregedés ellen – nyugtázza, hozzátéve: ehhez kedves társa a számítógép, amely mindig ráér. A régi Erikája azért most is ott van a lába mellett, hogy kéznél legyen, ha valami meghibásodna a komputeren.