Berki András és Fülöp Tibor ismeretsége nem új keletű. Huszonnégy évvel ezelőtt, 1983-ban találkoztak először.
– Tizennégy évesen Makóról akkor kerültem a Szentesbe – elevenítette föl emlékező tehetségét Berki. – A nálam 11 évvel idősebb Tibor akkor már neves játékosnak, a Szentes erősségének számított. Ezt a partról is kiszúrtam, később, 1985-ben, amikor az akkori edző, Mohácsi Attila felvitt a nagycsapatba, testközelből is megtapasztaltam. Remek irányító volt, jól látott a medencében, ahogy mondani szokás, pompás kézzel áldotta meg a jóisten. A testi adottságából fakadó hátránya egyáltalán nem zavarta, nem az erejét, az eszét használta. Az első számú centerünk, Tóth Laci „forintos" labdákat kapott tőle, de én sem panaszkodhattam.
Fülöp visszavonulásáig, 1989-ig játszottak együtt Berkivel, de a későbbiekben is keresztezték útjaik egymást.

Köszönet Szentesnek Fülöp Tibornak a mostani már a hatodik idénye a Reims csapatánál. Remekül érzi itt magát, és az eredmények miatt sem kell szégyenkeznie. – A tízcsapatos francia élvonalban most a hetedik helyen állunk – tájékoztatta lapunkat az edző. – A célunk, hogy bejussunk az 5–8. helyekért zajló rájátszásba. Jól rajtoltunk, de sérülések miatt az utóbbi időszakban kicsit visszaestünk. Ezért is jött jól a szentesi edzőtábor; hálás is vagyok a helyieknek, Berki Andrisnak. Legutóbb hatodikok lettünk, kiharcolva ezzel a klub történetében először a LEN-kupában való indulást. Anyagiak híján végül meghiúsult a szereplésünk, de ami késik, az remélem, nem múlik.

– A szegedi tréneri munkát követően a Szentes kispadját foglalta el – folytatta a múltidézést András. – Nála lettem csapatkapitány, amit komoly dolognak, hatalmas megtiszteltetésnek tartottam, és tartok most is. Ebben a formációban két évet dolgoztunk együtt. Nem csak játékosként, edzőként is csak csupa jót mondhatok róla. Felkészült, abszolút maximalista, mindig igyekezett újat kitalálni. Emberileg igen közel került hozzám, lehetett, lehet rá számítani. Bulizni is tudott, persze csak akkor fordult ez elő, ha volt mit ünnepelni. Másnap viszont nem volt pardon a tréningen, zokszó nélkül követelt.

Csupa szépet és jót mondott Berki Fülöpről. Vajon ez fordítva is igaz?
– Bárcsak lennének hozzá hasonló tudású pólósok a mai Szentesben, vagy éppen jelenlegi csapatomban, a Reimsben – folytatta a „dicshimnuszt" Fülöp. – Mindig is harcos játékosnak számított, az első időszakban még csak bekkelgetett, aztán centerként besegített Tóth Lacinak, aki amikor eligazolt, egyeduralkodóvá lépett elő a poszton. Hogy milyen trénernek tartom Andrist? Franciaország elég messze van, keveset láttam meccselni, edzéseket vezetni. Az elért eredményeit jónak értékelem, a feltörekvő ifjú edzői generáció egyik oszlopos tagja. Igen határozott ember, aki pontosan tudja, hogy mit akar. Remek a humorérzéke, rendes srác, egy-két sör mellett jókat el lehet vele dumálni az élet nagy dolgairól, de legfőbbképpen közös szerelmünkről, a pólóról.