Hogy mit időzítettek a kalendáriumkészítők mihez, a nőnaphoz az ibolyanyílást, vagy az ibolya-, és általában virágnyíláshoz a nőnapot, erről még nem jelent meg forrásértékű publikáció. De hát kit érdekel a publikáció, amikor itt a nőnap és itt az ibolya, s ibolyát lehet szedni a hölgyeknek, Anasztáziától Zsanettig. És nemcsak ibolyát és nemcsak szedni, hanem – és főleg – napsárga-fehér-bíbor fréziát és mélylila-kék íriszt vásárolni, mely virágok tán legjobban illenek a tavaszhoz és márciushoz (odacsempészni egy hivatali íróasztalra – innen nézvést jobbra, srégen, s azon gondolkodni: kitalálja-e a megajándékozott – lila blúzban –, kitől származik a virág, vagy mégis inkább nem találja ki...) Ó, mily kár, hogy most még nincsen margaréta, pedig szirmai tépegetése („kitalálja, nem találja; kitalálja, nem találja; kitalálja...) a lehető legtudományosabb módszer eldöntésére annak: az illető hölgy rájött-e, ki volt az ajándékozó, vagy nem. Jelzem, a „szeret, nem szeret; szeret, nem szeret; szeret..."-kérdéskörre is e módszerrel kaphatunk legmegbízhatóbb igazolást; biztosabbat ne is reméljünk, az „igen" éppúgy jelenthet például igenlő választ, mint nemlegest, vagy akármi mást. –

Tehát ehhez képest a margarétametódus nagyon szilárd alapokon áll, és a kettős vakpróba megbízhatóságát teljesen fölülmúlja. Igaz, a kísérlet kétszer nem ad azonos eredményt – a megismételhetőség a tudományos igazság kiderítésének kritériumai közé tartozik –, de kételkedni benne nincs okunk: ha elébb azt jelezték a szirmok, hogy „szeret", két perc múlva pedig azt, hogy „nem szeret", akkor előző esetben ez volt igaz, utóbbi esetben meg az. Tessék addig ismételgetni a sziromtépegetést, míg megint kijön, hogy „szeret", és soha többé nem megismételni!

És mi is van a dátumkérdéssel, mit időzítettek mihez, a nőnapot az ibolyanyíláshoz, vagy viszont? Egyiket sem egyikhez, hisz március nyolcadika arra a százötven évvel ezelőtti március nyolcadikára utal, amikor is az amerikai nők utcára vonultak, tiltakozásul a rossz munkakörülmények és az alacsony fizetések ellen. Most azonban hagyjuk az amerikai nőket, súlyos problémáikat oldják meg maguk, s összpontosítsunk az EU-s nőkre, legkivált a magyarokra, megállapítva – virágot a virágnak! –, hogy a hölgymál elnevezésű, szép virágú, ritka növény nem véletlenül kapta nevét a hölgymálról, mely, bár nem növény: szintén virág, és szerencsére egyáltalában nem ritka. Mikor nyílik? Akár mindennap. Ha gondoskodunk arról, hogy minden nap nőnap legyen.