Gion Gábor Szeged és Szentes után Koszovóban
gyógyított
''Afganisztánban sokkal jobban féltem''
Ajánlja a cikket?
| 2007-02-16 |
Dombai Tünde
Nem hasonlít a
háborús filmekben látható véres-rohanós jelenetekre az, amit Gion
Gábor, a szegedi kórház sürgősségi osztályának tavaly lemondott
vezetője Koszovóban átélt. Az albán–szerb összecsapásokból viszont
nem maradt ki, hiszen tábori kórházban dolgozott.
A bszegedi orvosnak a súlyos sérültek
jutottak. Fotó: DM/DV
Gion Gábor
tavaly júniusban köszönt le a szegedi városi kórház sürgősségi
betegellátó osztályának (SBO) éléről. Akkor úgy nyilatkozott, hogy
elege lett a szegedi egészségügy átszervezéséből, és – mindenki
meglepetésére – a szentesi kórházba szerződött. Mindössze néhány
hónapig maradt ott. A városi pletykák szerint Svájcba, sőt még
messzebbre, Vietnamba távozott. A legfrissebb hírek arról szóltak,
hogy a koszovói fronton van. Kedden este hazaérkezett, megkérdeztük,
merre járt.
– Koszovó igaz a pletykákból, ősztől szolgáltam
a KFOR-alakulat magyar békefenntartóinál. A hírekben sokat
emlegetett Pristinától nem messze, a prizreni német tábori kórházban
dolgoztam – foglalja össze röpke pillanat alatt az eltelt fél évét
Gion Gábor. Tehát bevonult a seregbe, gyorstalpalón átismételte,
amit a fegyverforgatásról tudott, hiszen korábban megjárta már az
afganisztáni háborús övezetet. Így következett Szerbia albán lakta
területe, ott is a német hadikórház.
Magyar orvoscsoport
mellett lett aneszteziológus. A NATO hivatalos nyelve az angol, de
az altatóorvosnak meg kellett értetnie magát a németekkel és a
helybeliekkel is, akik a táborban dolgoztak. Akadt köztük tanár, aki
a fizetése többszörösét kereste meg a kórházi takarítással. Mivel
helybeliekből állt a kiszolgáló személyzet, az orvosnak jól jött a
muszlim környezetben gyűjtött tapasztalat.
Gion Nándor munkahelye. A koszovói tábori
kórház felszereltsége alig különbözik a szegedi kórházétól.
Fotó: DM/DM
– A tábori kórház
felszerelése? Alig valamiben maradt el a szegedi kettes kórházétól –
hasonlította össze. – A munkarend viszont merőben más: a hét hat
napján reggel nyolctól este hatig kell dolgozni, vasárnap „csak"
délután. Kisétálni, hazamenni? Olyan nincsen, a környéken kizárólag
gépkocsival és kísérettel biztonságos közlekedni. Egyébként gyönyörű
hegyvidékeket néztünk meg a környéken, páratlan szerb kolostorokban
jártunk. Bent maradt a mozi, a vendéglátós és sportsátor. A kinti
feszültség fokozódására a belső rendszabályok szigorításából
következtethettünk: ha forrósodott a helyzet, táborelhagyási
tilalmat és teljes alkoholstopot rendeltek el.
– Nem éreztem
magam veszélyben. Nem úgy, mint Afganisztánban, ott volt bennem
félelemérzet – idézte föl Gion Gábor. – A városba az emberek
dolgozni, bevásárolni járnak, szórakoznak, de persze találni a
háborúban elpusztult részeket. A kórház pedig éli a normális
mindennapjait, együttműködik a helyi albán klinikával. Egyeztetik,
mennyire komplikált egy eset, mikor ki látja el a helyieket. Az
albán kórház például, érthető módon, felkészült a sok könnyű
sebesült kezelésére. Noha fegyvert nem kellett fognom, két durva
atrocitást végigéltem. A másodikat éppen most vasárnap, amikor az
albán tüntetők összecsaptak a rendfenntartó erőkkel, és ketten
meghaltak. A helyszínre a német mentősök is kivonultak életet
menteni, hozzánk a súlyos sérülteket hozták be.
Kihívás
kabulban
Gion Gábor hazajött a magyar
alakulattal, öt napot kapott a visszarázódásra. Azt mondja,
nem megy egykönnyen. A hét végén kell jelentkeznie az
egységénél, az egri parancsnokságon, illetve – mivel közben
azt is átszervezték –, a debreceni vezetőségnél. Hogyan
tovább? Gion Gábor leszerel és visszatér Szegedre vagy
Szentesre? Esetleg újabb külföldi szolgálatot vállal? Még nem
döntött, de azt elárulja, Afganisztánba menne legszívesebben a
krízisövezetek közül. A kabuli SBO-t annak minden veszélye
ellenére érdekes kihívásnak találta. Miért nem kívánkozik
békésebb államba inkább? Azt mondja, az is fontos, hogy
érezze, közben a hazáját is
szolgálja.
Gion Gábor Szeged és Szentes után Koszovóban
gyógyított 
Meghalt
a kulcskirály 