Nagykalapba megy a bérleti díj
''Összedőlne'' a szentesi Petőfi Szálló a cukrászda
nélkül
Ajánlja a cikket?
| 2007-02-14 |
Balázsi Irén
A városi
szolgáltató kft. szedi be a díjat a lepusztult Petőfi Szálló
épületében lévő üzlethelyiségek bérlőitől, amióta a szentesi
önkormányzat hétéves pereskedés után megszerezte a szálloda
tulajdonjogát. A cég ügyvezetője szerint a bérleti díj összege nem
publikus, de azt elmondta: állagmegóvásra is költenek belőle. A
cukrászüzem bérlője úgy véli, hogy a befolyt pénzből már
hozzákezdhettek volna a Petőfi felújításához.
Csak a Petőfi cukrászda bérleti díja 2,5
millió forint volt. Fotó: Tésik
Attila
Gazdát cserélt még tavaly a
rossz állagú Petőfi Szálló, miután a szentesi önkormányzatnak ítélte
a bíróság az ingatlan tulajdonjogát a fővárosi FIK Rt.-vel szemben.
A hét évig tartó pereskedés ideje alatt a pesti társaság megbízottja
szedte a bérleti díjat a lepusztult épületben működő cégektől.
Lapunk megkérdezte Márta Sándort, aki a korábbi tulajdonos
képviselőjeként intézte a Petőfivel kapcsolatos napi ügyeket, ám ő
azt mondta: nem emlékszik arra, hogy mekkora összeg folyt be a
bérleti díjakból.
Az önkormányzati ingatlanok ügyes-bajos
dolgai a szentesi szolgáltató kft.-hez tartoznak. Döbrőssy Iván
ügyvezető érdeklődésünkre közölte: a Petőfi Szálló épületében lévő
üzletek bérlői a városnak fizetnek. Az összeget nem árulta el,
mondván: ez nem publikus. A díjból gondoskodnak egyébiránt a ház
állagmegóvásáról, őrzéséről, hogy ne menjenek be idegenek.
Nemrégiben volt a pincében egy csőtörés is, azt kijavíttatták.
Különben pedig ha jelentkezik egy befektető a Petőfi felújítására és
működtetésére, akkor az épületben működő cégeknek ki kell onnan
költözniük. Mint ahogyan már nem üzemel a Petőfi utcára eső részen a
vendéglátóhely, mert annak a bérlője nem fizetett. A városi
szolgálató kft. vele már felbontotta a szerződést.
Fizet
viszont a Petőfi cukrászdát és műhelyt üzemeltető Horváth Zoltán. A
mester különösebben nem vette észre, hogy gazdát cserélt az épület,
mert ugyanolyan rossz állapotban van, mint volt. A bérleti díjat
náluk az infláció mértékével emelte a város, tíz hónap alatt 2,5
millió forintot fizetett a cukrászmester. Úgy véli, hogy a
nagykalapba kerül a bérlőktől beszedett pénz. Hozzátette: ha a
Petőfi Szálló felújítására fordították volna a tavaly óta befizetett
díjat, már meglátszana az épületen, amely több mint száz éve
szolgálja a vendéglátást.
Meggyőződése, hogy nem kellene
befektetőre várni, hanem a város belefoghatna a Petőfi
rendbehozatalába. Horváth Zoltán a beszedett bérleti díjakból
alapítványt hozna létre, amelyre bárki befizethetne. Az alapítványi
pénzből – esetleg részvényt is kibocsáthatnának – megvásárolhatnák a
felújításhoz szükséges építési anyagokat. A munkanélküliek között
vannak kőművesek, ácsok és más szakiparosok, meg segédmunkások is,
ők dolgozhatnának a tatarozásnál. Közmunkásként foglalkoztatná az
embereket a mester, aki szerint így nullaszázalékos lenne a
munkanélküliségi ráta.
S hogy ki üzemeltetné a már felújított
Petőfit? Horváth Zoltán összeszedné a régi vendéglátósokat, akiknek
még a kisujjában van a szakma. A cukrászmester különben 1968 óta
dolgozik a Petőfinél, mint fogalmaz, ő egy tégla ott. Ha elküldenék
onnan, összedőlne a ház. Meggyőződése azonban: neki nem kell
költöznie, mivel egy szálloda elképzelhetetlen cukrászda nélkül.