Zenével gyógyított az iskolalapító Steiner
Béla
Harmonika muzsikájára még a haldoklók is felkapták a
fejüket
Ajánlja a cikket?
| 2007-02-09 |
Illyés Szabolcs
Nyolcvanadik
születésnapja alkalmából köszöntik zenész- és pedagógustársai
szombaton Steiner Bélát, Vásárhely mellett a csongrádi, a szentesi
és a makói zeneiskola alapítóját, számos kórus vezetőjét és – többek
között – öt opera szerzőjét. Mint Kodály egykori tanítványa
elmesélte: akkor szerette meg a zenét, amikor a háborús
katonakórházban látta, hogy a muzsikának gyógyító ereje van.
Igazgatóként ő jelölte ki, melyik épületbe
költözzön a zeneiskola. Fotó: Tésik
Attila
– Most vehettem kézbe azt a
tankönyvet, amit szlovákul kitűnően tudó kollégámmal közösen írtunk
– természetesen a kisebbség nyelvén –, ebben a gimnáziumi 9–10.
osztályának zenei tananyagát rendszereztük. Eddig ilyen tankönyv még
nem készült, de nem csupán hazánkból, Szlovákiából is érdeklődtek
már iránta. Ám ezzel befejeztem az írói munkát, és ez igaz a
zeneszerzésre is. Csaknem negyedszázadon át tanítottam a Bethlen
gimnáziumban és a vásárhelyi mellett alapítója voltam a csongrádi, a
szentesi és a makói zeneiskolának is. Összesen legkevesebb tízezer
diákot okítottam 1950 óta – mondta Béla bácsi.
Elmesélte: bár
zeneszerető családba született Érsekújváron és hétéves korától
kezdve hegedült, 1945-ben, a szovjet katonák bevonulásakor látta
először, hogy mire képes a muzsika ereje. Mint zeneértő diákot
elvitték egy raktárba, ahol a sok összehalmozott holmi közül egy
harmonikát választott, majd városának katonakórházába vitték, ahol
zenélnie kellett. Látta, amint a súlyos sérültekkel teli kórtermekbe
élet költözik, még a haldoklók is felkapták a fejüket. Számára ez
volt a meggyőző érv amellett, hogy erre a pályára lépjen.
Szombaton köszöntik a 80 éves
Béla bácsit
Teljes életmű áll a nyolcvanadik
születésnapját a napokban betöltött, Hódmezővásárhelyen élő
Steiner Béla mögött, akit zenész- és tanárkollégái, barátai
szombaton köszöntenek a kerek évforduló alkalmából egy
nagyszabású ünnepségen. A korábbi munkahelyével éppen
szemközti otthonában élő művész-tanár még tavaly is okított
magántanítványt. Elmondta: ezt az évet már a nyugalomnak
szenteli. Van mit átrendezni, ugyanis öt operáját, számos
oratóriumát és egyéb zeneművét könyvespolcnyi felvételen
örökítették meg, de több kötetnyi zenei és tananyag is nemrég
került a nyomdába.
A budapesti
tanárképzőn hallgathatta Kodály Zoltán és Bárdos Lajos óráit is,
akiknek a szellemi örökségét mindmáig fontosnak tartja – Kodállyal
személyesen is jó kapcsolatban volt, Pitvarosra, ahol népi együttest
szervezett, el is látogatott, és fénykép őrzi a koncert emlékét.
Vásárhelyre 1955-ben került, itt rábízták a zeneképzés
beindítását, így az ő döntésén és kérelmén múlott, hogy az akkor már
üresen álló zsidó kaszinó épületét a zeneiskolának utalja ki az
akkori városvezetés – nyugalmazásáig az intézményt vezette. Emellett
a vásárhelyi Városi Vegyes Kar és a Fandante-kórus vezetését is
elvállalta.
– Kollégistaként írtam első dalomat, amelynek
ötletét az a melódia adta, amelyet a háború alatt énekeltek a skót
katonák. Egyszer visszajönni – ez volt a dal címe. Az egyik
legnehezebb zeneszerzői feladat azonban az operaszerzés, mind az öt
operámat, köztük a 7 betűt és az Aranycipőt is a gyermekeknek
szenteltem, hiszen fontos volt, hogy legyen kézzel fogható, a kicsik
számára is élvezetes eredménye a kemény zenetanulásnak. Nagy
boldogsággal gondolok vissza tanítványaimra, akik közül sokan ma is
világszerte ismert zenészek, az életem igazi sikerét az ő eredményes
életük jelenti – mondta a művész-tanár.