Zenével gyógyított az iskolalapító Steiner Béla Harmonika muzsikájára még a haldoklók is felkapták a fejüket Ajánlja a cikket? | 2007-02-09 | Illyés Szabolcs Nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntik zenész- és pedagógustársai szombaton Steiner Bélát, Vásárhely mellett a csongrádi, a szentesi és a makói zeneiskola alapítóját, számos kórus vezetőjét és – többek között – öt opera szerzőjét. Mint Kodály egykori tanítványa elmesélte: akkor szerette meg a zenét, amikor a háborús katonakórházban látta, hogy a muzsikának gyógyító ereje van. Igazgatóként ő jelölte ki, melyik épületbe költözzön a zeneiskola. Fotó: Tésik Attila – Most vehettem kézbe azt a tankönyvet, amit szlovákul kitűnően tudó kollégámmal közösen írtunk – természetesen a kisebbség nyelvén –, ebben a gimnáziumi 9–10. osztályának zenei tananyagát rendszereztük. Eddig ilyen tankönyv még nem készült, de nem csupán hazánkból, Szlovákiából is érdeklődtek már iránta. Ám ezzel befejeztem az írói munkát, és ez igaz a zeneszerzésre is. Csaknem negyedszázadon át tanítottam a Bethlen gimnáziumban és a vásárhelyi mellett alapítója voltam a csongrádi, a szentesi és a makói zeneiskolának is. Összesen legkevesebb tízezer diákot okítottam 1950 óta – mondta Béla bácsi. Elmesélte: bár zeneszerető családba született Érsekújváron és hétéves korától kezdve hegedült, 1945-ben, a szovjet katonák bevonulásakor látta először, hogy mire képes a muzsika ereje. Mint zeneértő diákot elvitték egy raktárba, ahol a sok összehalmozott holmi közül egy harmonikát választott, majd városának katonakórházába vitték, ahol zenélnie kellett. Látta, amint a súlyos sérültekkel teli kórtermekbe élet költözik, még a haldoklók is felkapták a fejüket. Számára ez volt a meggyőző érv amellett, hogy erre a pályára lépjen. Szombaton köszöntik a 80 éves Béla bácsit Teljes életmű áll a nyolcvanadik születésnapját a napokban betöltött, Hódmezővásárhelyen élő Steiner Béla mögött, akit zenész- és tanárkollégái, barátai szombaton köszöntenek a kerek évforduló alkalmából egy nagyszabású ünnepségen. A korábbi munkahelyével éppen szemközti otthonában élő művész-tanár még tavaly is okított magántanítványt. Elmondta: ezt az évet már a nyugalomnak szenteli. Van mit átrendezni, ugyanis öt operáját, számos oratóriumát és egyéb zeneművét könyvespolcnyi felvételen örökítették meg, de több kötetnyi zenei és tananyag is nemrég került a nyomdába. A budapesti tanárképzőn hallgathatta Kodály Zoltán és Bárdos Lajos óráit is, akiknek a szellemi örökségét mindmáig fontosnak tartja – Kodállyal személyesen is jó kapcsolatban volt, Pitvarosra, ahol népi együttest szervezett, el is látogatott, és fénykép őrzi a koncert emlékét. Vásárhelyre 1955-ben került, itt rábízták a zeneképzés beindítását, így az ő döntésén és kérelmén múlott, hogy az akkor már üresen álló zsidó kaszinó épületét a zeneiskolának utalja ki az akkori városvezetés – nyugalmazásáig az intézményt vezette. Emellett a vásárhelyi Városi Vegyes Kar és a Fandante-kórus vezetését is elvállalta. – Kollégistaként írtam első dalomat, amelynek ötletét az a melódia adta, amelyet a háború alatt énekeltek a skót katonák. Egyszer visszajönni – ez volt a dal címe. Az egyik legnehezebb zeneszerzői feladat azonban az operaszerzés, mind az öt operámat, köztük a 7 betűt és az Aranycipőt is a gyermekeknek szenteltem, hiszen fontos volt, hogy legyen kézzel fogható, a kicsik számára is élvezetes eredménye a kemény zenetanulásnak. Nagy boldogsággal gondolok vissza tanítványaimra, akik közül sokan ma is világszerte ismert zenészek, az életem igazi sikerét az ő eredményes életük jelenti – mondta a művész-tanár. Továbbá: Elfogadták a vásárhelyi költségvetést Vásárhelyen újítják fel a szentesi szószéket Kiemelkedő a város gazdasági programja Elégedettek a tanyaközpont lakói Szüretelik a citromot Mindszenten